|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Illés Sándor Vásárfia Szülőfalumban hagyományos szép szokássá vált a vásárfia-ajándékozás. Szeptember elején tartották az őszi vásárt, ahová összesereglett a fél Vajdaság ilyenkor. Valóságos ünnep volt. A vásárfia rendszerint csak apró figyelmesség, kalapemelés, egy kedves szó. Az asszonyoknak rendszerint főzőkanalat adtak vásárfiának, néha egy-egy színes poharat, arcpirosítót, kisebb fésűt, de a módosabbak akár egy varródobozt tűvel, cérnával, kisollóval. Volt, aki csak tíz deka szopogatható cukorkát vásárolt, és azt osztotta szét ismerősei között. Mesélik, hogy a gyepsori Szilák, aki őrmesterségig vitte a világháborúban, egész harci felszerelést ígért a fiának. Vesz majd neki puskát, fakardot, hogy ezáltal is bátor embert neveljen belőle. Kézen fogva vezette ki fiát a vásári forgatagba. De a gyerek elpityeredett a fakardok láttán. Másfelé húzta az apját, oda, ahol különböző szörpöket mértek a mozgóárusok. Citromszörpöt ivott, mert akkor még Coca-Cola nem volt. Nem is lett belőle harcias ember, kitanulta a szabóságot. Emlékezetes egy másik vásárfiával kapcsolatos esemény is. Kiss Bori néni eladta az üszőjét, és a kapott pénzt zsebkendőjébe kötözte. Aztán három színes léggömböt vásárolt unokáinak, és jókedvűen indult hazafelé, mint aki jó vásárt csinált. Igen ám, de egyszerre csak a zsebkendőhöz kötözött három léggömb valami véletlen folytán felröppent, és vitte a zsebkendőben a borjú árát is. "Jaj, a pénzem! Elvitte a pénzem!" - kiáltozta Bori néni az egyre feljebb emelkedő léggömbökre mutatva. Nagy volt a csődület, az egyik szolgálatban lévő rendőr előrántotta oldalfegyverét, és pufogtatta, amíg a töltény tartott. De nem találta el a léggömböket, azok egyre magasabban repültek az üsző árával. Kárvallottja lett az esetnek a rendőr is, mert a fegyverhasználattal veszélyeztette az emberek életét. Megfosztották őrvezetői rangjától. A léggömbök által elragadott pénz pedig sose került meg. Az eset remeknek ígérkező ötletet adott egy Varga Pali nevű legénynek arra, hogy megrendezzen egy hasonló léggömbröptetést. Hazafiúi indítatással. Piros-fehér-zöld csokrot kötött három léggömbből, és azt a következő őszi vásáron felrebbentette. Csodálták az emberek, mintha a magyar zászló lobogna felettük. És szállt egyre magasabbra, míg el nem tűnt. Áhítatos csend fogadta a mutatványt. A magyarok úgy érezték, mintha a haza szállt volna el a léggömbökkel. A szerbek meg nem értették, miről is van szó. A hazáról, amely kisebbségben hagyta a magyarokat? Árván, kiszolgáltatva? A hatóság azonban megértette: a bíróság elzárásra ítélte a hazafias magyar "csínytevőt." Ne lobogtasson zászlót... A háború után a valamikor színmagyar Temerinben is egyre nagyobb mértékben gyarapodott a szerbek száma. De az is előfordult elvétve, hogy új magyar telepes is érkezett. Ilyen volt Tóth János is, aki Topolyáról költözött a faluba, miután szülei elhaltak. Hozta magával az otthoni szokásokat, és nehezen szokta meg új környezetét. Kis házat vásárolt, abban éldegélt egyedül. A szomszédja, egy özvegyasszony mosott rá, meg segített neki a ház körül. Mivel pénzt ezért nem akart elfogadni tőle, a fiatalember apróbb ajándékokkal kedveskedett neki. Az anyjáról maradt rá néhány használható ruhadarab, közöttük egy tetszetős fejkendő is. "Ezt meg a lányának küldöm, Teruskának!" Ebből lett aztán a nagy keveredés, félreértés. Mert a faluban a kendőküldés lánykérést jelentett. Nem azt mondták, hogy "házasságra lépett", hanem azt, hogy bekötötték a fejét. Az ajándékkendővel. Be is libbent másnap a kiskapun Teruska, hogy terepszemlét tartson. A szüreti bál napján meg ünneplőbe öltözve forgolódott az udvaron, arról érdeklődve, mikor tartják meg hivatalosan is a kézfogót. Mert ezt jelenti a kendőküldés... A legény egy ideig ellenállt, aztán csak beadta a derekát. Vásár napján tartották az esküvőt. Azt mesélik: boldog házaséletük volt. Hát kell ennél szebb vásárfia?...
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|