Uj Ember

2005.08.07
LXI. évf. 32. (2973.)

Nagy idők tanúja:
száz éve született
Franz König bíboros

Főoldal
Címlap
"Maradj velünk, Urunk!"
"Ami méltó az emberhez, mert méltó az Istenhez"
Ötven éve szentelték pappá Keresztes Szilárdot
Mondjatok igent a békére!
A hirosimai és nagaszaki atombomba-támadás hatvanadik évfordulóján
Fohász az ifjúsági találkozóért
Lelkiség
Bizalom és kétely
Szentírás-magyarázat
Érzelmi földrengés
Homíliavázlat
Az eucharisztikus kongresszusra készülünk (2.)
LITURGIA
Életige
"Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?"
A hét szentje
(augusztus 11.)
A hét liturgiája
Katolikus szemmel
Mit takarnak a katolikus hitéleti adatok?
Egy népszavazás hordaléka (10.)
Az Európa Tanács "Gross-jelentése"
Élő egyház
"Pócsnak ékes csillaga, üdvöz légy Szűz Mária!"
A debrecen-nyíregyházi egyházmegye búcsúja
Ahol Teréz anya is járt
Kétszáz éves a budai Víziváros gyöngyszeme
Fiatal, tettre kész, vidám egyház
Szalézi animátorképző Péliföldszentkereszten
A szeretet otthona
Tizenöt éves az Emmausz Ház
Templomot épít a falu
Világegyház
Nagy idők tanúja
Száz éve született Franz König bíboros
Fórum
Aki az Úr békéjének volt az eszköze
Mádl Ferenc köszöntése
Operára már nincs kereslet(?)
Plácido Domingo újra Budapesten
Az Olvasó írja
Jobb vételi lehetőség
KÖNYVESPOLCRA
Balassi és Zrínyi nyomdokán
Fórum
Két keréken Székelyföldön (2)
Tények és igaz legendák nyomában
Fórum
Szilánkok az Új Ember és a kommunista cenzúra keserű közös történetéből
Fekete lobogó - A Sion-hegy alatt
Kapucinus szerzetes ajánlotta vérét Togliattinak
Ne
Hírek
Az Új Ember és a kifli
Túlbuzgóságból
Miért nincs imakönyv?
Kiállítás a papi hivatásokért
Fórum
Adoremus - a liturgiáért
Família - az egyház nagy családjáért
MÉRTÉKADÓ - a műsorújság
A felnőtté válás útján
A Teofil az ifjaké
TESTVÉREK: a legkisebbek lapja
Az Új Emberrel egyesült Márton Áron Kiadó
Ifjúság
Szólj hozzá!
Nem jó az embernek egyedül...
Félezren az Emmánuel közösség kaposvári találkozóján
Igen. Ígérem. Elfogadom. Ígérem
Kapolcsi jelenlét
Kölni hírek
Kultúra
A fogoly
Nézőtér
Ikon és kép
Kiállítás a szentendrei Szerb Egyházművészeti Múzeumban
Vásárfia
Paletta
Fórum
Ahol a csend még hallható...
A Bódva völgye
Felhőjárás
Mozaik
Szabad strand

 

Szólj hozzá!

Ha a hónap témája felkeltette érdeklődésedet, fogalmazd meg bátran és röviden (!) a véleményedet, és küldd el nekünk levélben (1053 Budapest, Kossuth L. u. 1.) vagy e-mailben (ujember@katolikus.hu) "Szólj hozzá!" jeligére. Véleményedet meg is jelentetjük, amennyiben ehhez hozzájárulsz. Várunk témaajánlatokat is.

A hónap témája: Arcok, élmények, találkozások a Kárpát-medencében

Géza bácsi ügyvédként praktizált, Erdélyből áttelepült vagonlakóként kezdte Budapesten az életét, majd mint nyugdíjas idegenvezetőként folytatta. Egy körutazás alkalmával ismertem meg. Amit tőle kaptam ismeretben és hazaszeretetben, azt egyetlen útikönyvből, emlékiratból, vagyis semmiféle irodalmi alkotásból és erdélyi ismerőstől nem tudhattam volna meg, ha azon az utazáson nem veszek részt, az 1970-es években.

A fazekasokat, a hímző asszonyokat, a legkisebb falusi templomot, a csíksomlyói Szűzanya oltárképét, a Házsongárdi temetőt, a székelykapukat, Tamási Áron sírját úgy ismerte és mutatta be, hogy amíg élek, nem fogom elfelejteni.

Segesvárhoz közeledvén mindegyik utas foglalkozását megkérdezte, és egy tizenéves kisfiút, valamint engem, a magyar szakos tanárt egy rövid megbeszélésre invitált. Meglepetést készítettünk az 1848-49-es forradalom és szabadságharc áldozatainak tömegsírjára, köztük akkori legjobb tudomásunk szerint Petőfi Sándor végső nyughelyére. Vásároltunk egy méter piros, ugyannyi fehér és zöld selyemszalagot, valamint sok-sok virágot. Ezt csokorba kötve varázsoltunk köré nemzetiszínű szalagot. Mi a kegyelet virágait vittük, nem törődtünk az akkori diktatúrával.

A kisfiú elszavalta a sírnál az Arany Lacinak című verset, én pedig, bár nagyon szabódtam a nyilvános szerepléstől, az Egy gondolat bánt engemet című költeményt, amellyel még általános iskolás koromban első díjat nyertem szavalóversenyen. Vastapsot kaptunk, útitársaink könnybelábadt szemmel állták körül a sírt. Elénekeltük a Himnuszt és a Szózatot.

Az aradi vértanúk kivégzési helyére is tettünk virágot, és azon is ott volt az általunk összeállított nemzetiszínű szalag.

Évtizedek teltek el azóta. A metró mozgólépcsőjén két bottal ismerős bácsi bicegett, odarohantam hozzá - Géza bácsi volt, ígérte, írni fog, a levél nem érkezett meg. Vajon megérte-e a kettős állampolgárságról szóló népszavazást?

Kulcsár Erzsébet

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu