|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Szólj hozzá! Ha a hónap témája felkeltette érdeklődésedet, fogalmazd meg bátran és röviden (!) a véleményedet, és küldd el nekünk levélben (1053 Budapest, Kossuth L. u. 1.) vagy e-mailben (ujember@katolikus.hu) "Szólj hozzá!" jeligére. Véleményedet meg is jelentetjük, amennyiben ehhez hozzájárulsz. Várunk témaajánlatokat is. A hónap témája: Arcok, élmények, találkozások a Kárpát-medencében Géza bácsi ügyvédként praktizált, Erdélyből áttelepült vagonlakóként kezdte Budapesten az életét, majd mint nyugdíjas idegenvezetőként folytatta. Egy körutazás alkalmával ismertem meg. Amit tőle kaptam ismeretben és hazaszeretetben, azt egyetlen útikönyvből, emlékiratból, vagyis semmiféle irodalmi alkotásból és erdélyi ismerőstől nem tudhattam volna meg, ha azon az utazáson nem veszek részt, az 1970-es években. A fazekasokat, a hímző asszonyokat, a legkisebb falusi templomot, a csíksomlyói Szűzanya oltárképét, a Házsongárdi temetőt, a székelykapukat, Tamási Áron sírját úgy ismerte és mutatta be, hogy amíg élek, nem fogom elfelejteni. Segesvárhoz közeledvén mindegyik utas foglalkozását megkérdezte, és egy tizenéves kisfiút, valamint engem, a magyar szakos tanárt egy rövid megbeszélésre invitált. Meglepetést készítettünk az 1848-49-es forradalom és szabadságharc áldozatainak tömegsírjára, köztük akkori legjobb tudomásunk szerint Petőfi Sándor végső nyughelyére. Vásároltunk egy méter piros, ugyannyi fehér és zöld selyemszalagot, valamint sok-sok virágot. Ezt csokorba kötve varázsoltunk köré nemzetiszínű szalagot. Mi a kegyelet virágait vittük, nem törődtünk az akkori diktatúrával. A kisfiú elszavalta a sírnál az Arany Lacinak című verset, én pedig, bár nagyon szabódtam a nyilvános szerepléstől, az Egy gondolat bánt engemet című költeményt, amellyel még általános iskolás koromban első díjat nyertem szavalóversenyen. Vastapsot kaptunk, útitársaink könnybelábadt szemmel állták körül a sírt. Elénekeltük a Himnuszt és a Szózatot. Az aradi vértanúk kivégzési helyére is tettünk virágot, és azon is ott volt az általunk összeállított nemzetiszínű szalag. Évtizedek teltek el azóta. A metró mozgólépcsőjén két bottal ismerős bácsi bicegett, odarohantam hozzá - Géza bácsi volt, ígérte, írni fog, a levél nem érkezett meg. Vajon megérte-e a kettős állampolgárságról szóló népszavazást? Kulcsár Erzsébet
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|