Fekete lobogó - A Sion-hegy alatt

A fekete lobogó címmel megjelent a közelmúltban Ady Endre egyházellenes újságcikkeinek gyűjteménye. A könyv megjelenése ellen különösebb kifogást nem emelhetünk. Elvégre Ady olyan nagy költője a magyar irodalomnak, hogy minden sora, még prózai sora is, érdeklődésre tarthat számot.

Azt azonban sajnálatosnak tartjuk, hogy nem időrendben, hanem - a nagy problémakörön belül - kisebb problémakörök szerint csoportosítva közölték a cikkeket. Ellenkező esetben ugyanis jobban kidomborodhatott volna egy igen figyelemreméltó jelenség, amelyre a következőkben szeretnénk rámutatni.

"1901 és 1916 között jelentek meg ezek a cikkek nagyváradi és budapesti lapok hasábjain."

- Nos, az időrendi közlés mellőzésével kissé elsikkad (hogy egy profán hasonlattal éljünk) a félidők gólaránya, helyesebben: aránytalansága. A kötetben közölt 142 kisebb-nagyobb cikk közül ugyanis 138 1909 előtt jelent meg, és ez időpont után mindössze négy darab (nem is egészen 3 százalék). Ez a feltűnő aránytalanság mindenesetre magyarázatot kíván. Hadd kíséreljük meg a rejtély megfejtését.

Mikor ezeket a cikkeket írta, Ady nemcsak egyház- és klérus-ellenes volt, hanem vallástalan és hitetlen is. Legalábbis olyan, akinek - egyébként sok tekintetben tiszteletreméltó - lelki világában búvópatakként a felszín alá merült a gyermekkori Isten-hit. Egy-két kiragadt idézet is meggyőzhet erről: "Esküszöm az emberi józanságra s intelligenciára, mint az én istenemre..." Avagy más helyütt: "Az új ember nem megy az istenhez (itt még kis i-vel!), ha kétségbeesik. Hanem az emberhez. Bízik és megvigasztalódik az ember által. Az ő vallása ez: meg tudja magát váltani az Ember (nagy E-vel!)."

Nos, az anyakönyvileg kálvinista, s ekkor hitetlen Ady Endre nem is sejtette azt a titkot, amelyet mi, katolikusok "isteni kegyelemnek" nevezünk, s amelynek lényege, hogy sokszor az Isten jön el az emberhez, függetlenül attól, hogy a kiválasztott ember "új"-e, vagy "régi".

És közben bizony az történt - valamikor 1901 és 1916 között úgy félidőtájban -, hogy az Isten Ady Endréhez is eljött, titokzatos módon, ahogyan az Isten jönni szokott:

"Mikor elhagytak, - Mikor a lelkem roskadozva vittem, - Csöndesen és váratlanul - Átölelt az Isten...!"

1909 végén jelent meg Ady Endre harmadik reprezentatív verseskötete, Az Illés szekerén, s ez a könyv - nemcsak Ady lírájában, hanem az akkori egész magyar költészetben - egy valóban "forradalmi" versciklussal kezdődik. Címe A Sion-hegy alatt, s tartalmazza azokat a szebbnél-szebb istenes verseket, amelyek előhírnökei voltak az újabb kori magyar vallásos költészetnek.

Ezt a címet adták annak az antológiának is, amelyben a harmincas években összegyűjtötték Ady valamennyi vallásos, istenes versét.

Mi nem riadunk vissza attól a gondolattól, hogy az Idő és az Érték mérlegére tegyük a két Ady-antológiát: A Sion-hegy alatt címűt és a most megjelent Fekete lobogót.

Kunszery Gyula (1951. február 18.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu