KÖNYVESPOLCRA

Balassi és Zrínyi nyomdokán

Döbrentei Kornél: Helybengalopp

Egy klasszikus műveltségű tanár ismerősöm a legújabb kor magyar Tyrtaioszának nevezte Döbrentei Kornélt, költői és prózai műveinek ismeretében. Az ógörög líra háborút dicsőítő költőjének nevét - bármennyire megtisztelőnek szánta is az említett irodalomtanár - magam részéről inkább Balassi Bálint végvári vitézre és lírikusra, valamint az önmagát "athleta Christinek", "Krisztus bajnokának" valló Zrínyi Miklós költő-hadvezérre váltanám át. Elsősorban azért, mert Döbrentei vulkanikus szellemi talaját vizsgálva meghatározóbbnak érzem a kardot ragadó magyarság kényszerű önvédelmi harcát (és nem öncélú, militáris törekvését) és mögötte a veszélyeken, infernón áttörő írásművész őszinte vágyát a békés nemzetépítésre s a nemes hevületű, tiszta, erkölcsös életre.

A nemzet szívverésével való együtt dobogás az alapvonása a Helybengalopp (Püski Kiadó, 2005) című új Döbrentei-kötetnek. A könyv anyagának harcos attitűdje történelmi helyzetünk múltbeli és jelenlegi állapotából fakad. A több irodalmi műfajban tanúsított tehetségen, rátermettségen kívül döntő szerephez jut itt az eltökéltség, az ingadozást nem ismerő, kemény magatartás, az a ritkán tapasztalható alapállás, amelyet a négy és fél évtizedes csonttörő diktatúra csak a kivételesen bátor személyek vonásául hagyott meg.

Döbrentei Kornél vitacikkei, kisebb-nagyobb tanulmányai és cikkei magukon hordják az író és az újságíró több irányba nyitó talentumát; a naprakészség és a mindenre figyelő krónikás széles körű látásmódja szinte minden egyes írásban föllelhető.

A tematikai csoportosítás nélküli, csak bizonyos kronológiai sorrendet fenntartó válogatásból meddő kísérlet lenne egyet is kiemelni - hiszen világosan látjuk-érezzük, hogy átfogó egységgé szilárdulnak ezek a vérrel-fájdalommal (és olykor haraggal) megszült írások, országunk jelenlegi állapotának eme furcsa látleletei.

Szeghalmi Elemér

A fizika látóhatára

"A könyv megírásának fő indítéka az volt, hogy a fizika arculatának azokat a vonatkozásait domborítsa ki, amelyek mutatják állításainak nagyon is revideálható jellegét, kutatásainak véget nem érő menetét és sok tételének gyökeres illetéktelenségét az emberi gondolkodás más jelentős területein. Ugyanis, ha a fizika valamelyik kor kulturális egészére ártalmasan hatott, az azért történt, mivel eredményei közül jó néhányat művelői és különösen illetéktelen népszerűsítői merev dogmaként kezeltek" - áll Jáki Szaniszló professzor A fizika látóhatára című művének előszavában. A Kairosz Kiadó által gondozott nagyszabású kötetet július közepén mutatták be a Rákóczi úti Fókusz Könyváruházban. A könyvet Hetesi Zsolt, az ELTE TTK Csillagászati Tanszékének tanára méltatta. Szerinte, e magyar nyelven második alkalommal megjelenő tudománytörténeti, filozófiai munka Jáki Szaniszló életművének egyik legfontosabb darabja, amelyben a szerző a fizika egyes területeinek tévútjaira, helytelen következtetéseire világít rá.

- Amit Isten szétválasztott, azt az ember ne boronálja össze - vallja némi iróniával a bencés professzor. Rámutat arra, hogy a fizika művelői bár kizárólag az anyagból, a mennyiségből, a mérhetőségből, a mozgásból tudnak kiindulni, a történelem során mégis megpróbáltak, s próbálnak ma is olyan következtetéseket levonni, amelyek már a metafizika, az ontológia tárgykörébe tartoznak. Korunkban pedig sokan "vevők" a felmerülő (tudományos) kérdések gyorsan kifejezhető, személytelen megoldásaira.

Jáki Szaniszló előszeretettel vizsgálja az egzakt tudományok és a vallás, a hit kapcsolatát is. Könyvében úgy tisztáz logikusan fogalmakat, kutatási eredményeket, megállapításokat, hogy közben az olvasó számára hidat épít a fizika és például a filozófia, teológia - néha nem is oly távoli - világa közé.

(Jáki Szaniszló: A fizika látóhatára - Kairosz Kiadó, 2004)

-pal-

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu