Nagy idők tanúja

Száz éve született Franz König bíboros

Franz König bíboros kétféle értelemben is nagy kort ért meg. Egyrészt a megrendítő szenvedésekben bővelkedő XX. század második fele nagy egyháztörténelmi eseményének, a II. vatikáni zsinatnak egyik vezető alakja lehetett, másrészt közel kilencvenkilenc életév adatott neki.

Az alsó-ausztriai Rabenstein szülötte testi és szellemi értelemben egészséges és nagyra hivatott emberré nevelődött. Lelkipásztori egyéniség volt, vagyis olyan ember, aki könnyen és őszintén tud kapcsolatot teremteni embertársaival. Ezt később egyházpolitikai feladatainak teljesítésében is gyümölcsöztette.

Tudományos érdeklődése a vallástörténet művelésére késztette, mintegy korát megelőzve kereste a különböző vallási irányzatokban fellelhető értékeket. Nemcsak tanította később a vallástörténetet, de máig jelentős összefoglaló művel is gazdagította a tudományt.

Az egyházi vezetés korán felfigyelt rá: előbb szűkebb hazájában bízta rá a Sankt Pölten-i segédpüspöki feladatokat, majd bécsi érsekként az osztrák egyház élére állította. Mikor 1956 őszén a magyar menekültek áradata elindult Ausztria felé, már főpásztorként irányította az egyházi menekültügyet. Akkor tanulta meg sok magyar menekült és hazai honfitársunk is a nevét.

Mialatt itthon mi a forradalmat és szabadságharcot kegyetlenül megtorló kádári intézkedéseket "élveztük", figyelmünk érthető módon alig irányult a világban és a világegyházban zajló nagy eseményekre. A hatvanas évek elején sem figyelt fel a közvélemény az 1962-ben kezdődő II. vatikáni zsinat nagy eseményeire, pedig akkor a világsajtó alaposan ráirányította a közvélemény figyelmét a zsinati fejleményekre. Régen volt és azóta sincs akkora érdeklődés az egyház iránt, mint azokban az években. Mert nem az történt, amire az emberek gondoltak: a püspökök nem fejbólintó jánosokként viselkedtek, hanem igazi vita bontakozott ki. Keresték az egyházra bízott tanítás korszerű nyelvét, a katekézis modern módszereit. Azok között, akik a zsinat szellemét kutatták, vezető szerepet töltött be König bíboros. Felszólalásai nagy figyelmet keltettek, tekintélye az egyházon kívül is megnőtt.

Eközben XXIII. János pápa a vasfüggöny mögötti egyházak helyzetéről szóló látogatásokat, tárgyalásokat bízott rá. Először a Budapesten, az amerikai nagykövetségen menedéket kereső Mindszenty József bíboros prímás sorsának tisztázása volt a feladata. Ez a nehéz küldetés mind közelebb hozta hazánkhoz.

A nem hívőkkel folytatott párbeszéd első hivatalos egyházi megbízottja lett a Vatikánban. Bécsben pedig az ő nevéhez fűződik a ókeleti egyházakkal folytatott dialógus "Pro Oriente" alapítványa. Az osztrák egyházban ő kezdte meg a zsinati reformok megvalósítását. Igen fontosnak tartotta az egyház életéről való őszinte tájékoztatást. Meggyőződése volt, hogy az egyházat ért kritikákat, negatív híreket nem cáfolni, hanem megelőzni kell - őszinte szóval. Ez nála nem szép szó, de őszinte meggyőződés volt.

Amikor 1985-ben nyugalomba vonult, továbbra is fáradhatatlanul utazott, előadott, tanított nemcsak hazájában, de világszerte, amíg egészsége engedte. Mint addig, ekkor is Mariazell volt lelki-szellemi menedéke. Az 1905. augusztus 3-án született főpap 2004. március 13-án hunyt el. Életművének emléke nemcsak a bécsi Szent István-dómban berendezett állandó kiállítás és a rabensteini kiállítás miatt eleven ma is, hanem szellemének, lelkiségének ma is élő öröksége révén is.

Születésének századik évfordulóján reggel a bécsi Szent István-dómban Christoph Schönborn bécsi bíboros érsek mutatott be érte ünnepélyes szentmisét. Utána Heinz Fischer osztrák szövetségi elnök helyezte el koszorúját a sírján. Halála napján, minden hónap 13-án a mariazelli bazilikában szentmisében emlékeznek meg róla. Egyszerű jámborsága, humora és emberszeretete tette naggyá keresztény hitében és európaiságában.

Rosdy Pál

Fotó: Szikora

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu