Egy népszavazás hordaléka (10.)

Az Európa Tanács "Gross-jelentése"

Autonómia nélkül nincs demokrácia - ezt a tételt népszerűsítheti, ha nemzetközi fórumoknak válik központi témájává. Ez történik az Európa Tanácsban immár több mint egy évtizede. Az egyik legfontosabb esemény az utóbbi időben az, hogy a tanács Parlamenti Közgyűlése elfogadta az 1334/2003-as határozatot, amely Andreas Gross svájci parlamenti képviselő jelentése alapján készült. Már a határozat címe is sokatmondó: Az autonómiával rendelkező régiók pozitív tapasztalatai, úgy is, mint inspirációs források az európai konfliktusok megoldására. A továbbiakban e határozat leglényegesebb pontjait szeretném ismertetni.

Az autonómiák időszerűsége

A dokumentum szövegezői abból a megállapításból indultak ki, hogy az európai politikai válságok nagy része belpolitikai természetű. A feszültségek részben a két világháború utáni területi változásokkal és a kommunista rezsimek 1990-es felbomlásával magyarázhatók. Nagyon lényeges a harmadik, negyedik és ötödik pont, amelyek szerint:

Ezek a feszültségek tükrözik a nemzetállam koncepciója alkalmazásának átalakulását, amely a nemzeti függetlenségnek és a kulturális homogenitásnak adott elsőbbséget. Napjainkban a demokrácia és a nemzetközi joggyakorlat fejlődése következtében (azonban) az államok új követelményekkel találják szemben magukat.

A jelenlegi konfliktusok az állam oszthatatlanságának a princípiuma és az identitás elve közötti ellentmondásból adódnak, s ezeknek a konfliktusoknak az az oka, hogy az államok és a kisebbségi csoportok ellentétbe kerülnek, mivel az utóbbiak jogokat követelnek identitásuk megőrzéséhez.

Az európai államok nagy többsége különféle közösségeket foglal magában, amelyek különböző identitásokkal rendelkeznek. Közülük számosan megkövetelik, hogy joguk legyen intézmények fenntartására, s annak érdekében, hogy sajátos kultúrájukat kifejezhessék, saját törvényhozással, jogalkotással rendelkezzenek.

Egység és sokszínűség

A határozat megállapítja: ha a kormányok bizonyos jogokat átadnak a kisebbségeknek (biztosítják az önrendelkezést), azzal összebékíthetik a területi integritás elvét a kulturális sokszínűséggel. A területi autonómiát a 11. pont úgy határozza meg, mint egy szuverén államon belül olyan jogosítványok megadása egy adott régió lakosai számára, amelyek speciális földrajzi helyzetükből adódóan elősegítik kulturális és vallási hagyományaik ápolását.

Lényeges megállapítás, hogy az oszthatatlanság elve (amely a szuverenitás lényegi kritériuma) összeegyeztethető az autonómiával, a regionalizmussal és a föderalizmussal. A dokumentum világosan kifejti, hogy az oszthatatlanság (indivisibility) nem azonos az egységes (nemzet)állam (unitary state) fogalmával. Fontos annak a hangoztatása is, hogy az autonómia nem csodaszer, valamint hogy minden autonómiát a helyi földrajzi, történelmi és kulturális viszonyok alapján kell meghatározni.

A belső feszültségek csökkentése érdekében a központi kormánynak különösképpen fontos megértéssel kezelni a nagy történelmi múlttal rendelkező, tekintélyes nagyságú közösség önrendelkezésre (nagyobb autonómiára) irányuló törekvését. (16. pont)

A sikeres önrendelkezési státusz feltételezi a kiegyensúlyozott fejlődést az államon belül a többség és a kisebbség között, ugyanakkor a kisebbségeken belül is. Minden autonómia-szabályozásnak tiszteletben kell tartania az egyenlőség, valamint a diszkrimináció elvetésének elvét, az államok szuverenitását és területi integritását.

A 20. pont tartalmazza a pozitív diszkriminációra való utalást, vagyis azt, hogy a kisebbség előnyös képviselete a központi hatalmi intézményekben jó eszköz arra, hogy a kisebbségeket be lehessen vonni az országos ügyek intézésébe. A 21. pont felhívja a figyelmet a "kisebbség a kisebbségben" problematika megoldásának fontosságára, vagyis arra, hogy egy nagyobb létszámú kisebbség a többséggel összefogva ne nyomhassa el a még kisebb közösségek tagjait.

Amit tiszteletben kell tartani

Végül a 22. pont azt részletezi, hogy az autonómiát rögzítő megállapodásnak mire kell tekintettel lennie:

Az autonómiának a központi hatalom és a kisebbségi vezetők közötti tárgyalások, vagyis az együttműködés és a kooperáció alapjainak meghatározásával, azok eredményeként kell megszületnie.

A megállapodás mindig rugalmasan alkalmazható és mindig újratárgyalható legyen.

Kívánatos, hogy az autonómia alapelveit az alkotmány is tartalmazza, ne csak törvényben rögzítsék. A dokumentum pontosan határozza meg a központi hatalom és a helyi hatóságok közötti hatásköröket.

A közügyek helyi intézése érdekében biztosítékokra van szükség a reprezentáltság és az érdemi részvétel tekintetében.

Annak biztosítása, hogy a régió autonómiáját demokratikusan választott jogalkotó és végrehajtó testület irányítsa.

Anyagi garanciák vállalása, azért, hogy az autonómia adminisztrációjának működési feltételei biztosítva legyenek.

Olyan mechanizmus kiépítése, amely a visszaéléseket megakadályozza, s lehetővé teszi a vitás kérdések megoldását a központi szervek és a helyi közigazgatást irányítók között.

Tartós feszültségek fennmaradása esetén kívánatos, hogy a nemzetközi közösség finanszírozza a központi hatalom és a kisebbségek közötti tárgyalások továbbvitelét.

A hatalom átruházásakor biztosítani kell az autonóm területen élő más kisebbségek jogainak védelmét is.

Ezt a határozatot egy ötpontos ajánlás egészíti ki, amelyben az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése a következő szempontokra hívja fel a figyelmet:

Az autonómiával rendelkező régióknak demokratikusan megválasztott törvényhozói és végrehajtó hatalommal kell rendelkezniük.

Kívánatos egy európai jogi normarendszer megalkotása, amely biztosítaná a jogi összhangot az állami szuverenitás, a területi integritás elve, valamint a kisebbségek jogainak elismerése között.

E jogi normarendszernek tiszteletben kell tartania az Emberi Jogok Európai Konvencióját, az alapvető szabadságjogokat, különösen az egyenlőség, a hátrányos megkülönböztetés tilalmának és az egyház és állam szétválasztásának elvére.

Az új nemzetközi jogi keretegyezményt a 2002-es helsinki deklarációban foglaltaknak megfelelően, valamennyi regionális autonómia közös alapelvei alapján dolgozzák ki.

A Parlamenti Közgyűlés a Miniszterek Tanácsa figyelmébe ajánlja az említett deklaráció 11. pontját, amelynek értelmében az új nemzetközi jogi normaszöveget azon tagállamok tapasztalatai alapján készítsék el, amelyek már megvalósították a regionális autonómiákat.

(Folytatjuk.)

Fasang Árpád,

volt UNESCO-nagykövet

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu