Révay Edit

Mit takarnak a katolikus hitéleti adatok?

A közelmúltban megjelent a katolikus honlapon egy adatsor és egy következtetés a keresztelések számáról. Eszerint minden második gyermeket katolikusnak keresztelnek Magyarországon. Ezt követően megjelent egy kiegészítés, mely kimutatja, hogy a feltehetően katolikus családban születettek nyolcvannégy százalékát keresztelik meg. Most megint ezekről az adatokról írunk. Mire jó ez a sok hűhó a számok körül? Nem a százalékokon múlik a magyar katolikus egyház jövője, hanem az egyházhoz tartozók személyes elkötelezettségén, mégis évről évre adatokat gyűjtünk és értelmezni próbáljuk azokat. Tesszük ezt főként azért, mert ezek az adatok valahogy megfoghatóvá, mérhetővé tesznek bizonyos változásokat, tendenciákat, amelyek az egyházon belül zajlanak.

Magyarországon 1949 óta először a 2001-es népszámlálás kérdezhetett rá a felekezeti hovatartozásra. A vallás, vallásosság Magyarországon sem statikus, így az 1949-es és a 2001-es népszámláláskor rögzített, felekezethez tartozásra vonatkozó adatok jelentős változást mutatnak (1.a-c táblázat). Egyfelől, míg 1949-ben gyakorlatilag a teljes népesség, addig 2001-ben csak a lakosság háromnegyede vallotta magát valamely felekezethez tartozónak, közülük hetvenhárom százalék katolikus. Felekezeten kívülinek csupán tizennégy és fél százalék vallotta magát. A fennmaradó csaknem tizenegy százalék válaszmegtagadás, illetve adathiány eredménye, melyet nem adhatunk önkényesen sem az egyik, sem a másik oldalhoz.

A két népszámlálás vallási adataiból az is kitűnik, hogy a legjelentősebb változást éppen a felekezeten kívüliek számának alakulásában láthatjuk, hiszen ez az 1949-es nulla egész egytized százalék arányról 2001-ben tizennégy és fél százalékra emelkedett. E változás sok mindent jelenthet, és mindenképpen a valláshoz, egyházhoz fűződő viszony magyar népességben is tapasztalható átalakulására utal.

A vallás mint értelem- és értékadó rendszer átalakulása a társadalom, és azon belül az egyén életében egy hosszú, jelenleg is zajló folyamat. Azok, akik számára nem igazán elfogadható a vallás és annak tanításából fakadó értékrend, de a tradíció vagy a normákhoz igazodás miatt korábban nem tagadták azt meg, felszabadulnak, hogy kilépve a szokásrend nyomása alól, vállalják más meggyőződésüket. Itt nem a vallástól történő hirtelen elfordulásról lehet szó, hanem inkább arról, hogy a korábban erős tradíció- és normakövetés jelentősége mára meggyengült, a világnézetek sokfélesége társadalmilag elfogadottá vált. Miközben a felekezeten kívüliek száma látványosan növekedett, a magukat valláshoz, felekezethez sorolók aránya is némileg változott, így míg a reformátusok, evangélikusok és izraeliták száma csökkent, addig a katolikusok, a többi keresztény felekezethez és egyéb, nem keresztény felekezetekhez tartozók aránya emelkedett. A 2001-es népszámlálás felekezeti hovatartozásra vonatkozó adatai azt mutatják, hogy a vallás továbbra sem egy kisebbséget érintő ügy, hiszen a népesség túlnyomó többsége tagja valamely egyháznak, felekezetnek.

Mindezek után a következő fontos kérdés, a magukat valamely egyházhoz, felekezethez sorolók vallásgyakorlására vonatkozik; arra, hogy vallási meggyőződésük mennyire hat mindennapi életükre, értékrendjükre, illetve mennyire fontos számukra, hogy az életük fontosabb fordulópontjait az egyházban is ünnepeljék.

E cikk apropóját éppen a katolikus honlapon közzétett keresztelési adatokkal kapcsolatban megjelent értelmezések adták. Ha 1990 és 2004 között nem változott jelentősen a tizenöt és negyvenkilenc éves, termékeny nők körében a katolikusok aránya, és elfogadjuk, hogy nincs számottevő különbség a katolikus és a nem katolikus szülni képes nők termékenységi mutatója között, akkor a 2001-es népszámlálási adatok alapján óvatos becsléseket adhatunk arra, hogy hányan lehettek a szülni képes nők körében katolikusok, illetve hogyan aránylik számuk a katolikus kereszteltekhez (2. táblázat). Így két fontos megállapítást is tehetünk. Egyfelől a katolikus keresztelések száma 1990 és 2004 között láthatóan jelentősen és nagyobb arányban csökkent, mint az élve születések száma. Másfelől 1990 és 1994, valamint 1996 és 1997 között a katolikus keresztelések katolikus nők számára vetített aránya jóval meghaladta a száz százalékot, vagyis nem csak katolikus szülők kereszteltették meg gyermekeiket, valamint az "elmaradt keresztelések pótlása" is bizonyára ekkor történt. A további vizsgált évek adatai szerint valamelyest csökkent az arány, de még így is a katolikus anyáktól született gyermekek jóval több mint kilencven százalékát megkeresztelik.

Minden bizonnyal nem a százalékokon múlik a magyar katolikus egyház jövője, hanem az egyházhoz tartozók személyes elkötelezettségén, azon, hogy mibe nőhetnek bele, milyen mintákat és késztetéseket kapnak a felcseperedő újabb generációk. Mégis látnunk kell, hogy a katolikus szülők majdnem mindegyike számára fontos, hogy gyermekét a keresztség szentségében Istenbe oltsa. Sokaknak azért, mert őt is megkeresztelték, és mert így szokás, de egyre többen vannak, akiknek már azért fontos, mert az értékekkel, hagyományokkal rendelkező keresztény közösségben az istenkeresés, a közösség megtartó erejének és az együtt növekedés örömteli küzdelmének megtapasztalásához segíti gyermekét. A számok, melyekről itt szóltunk, önmagukban csak számok, de érzékeny műszerként jeleznek arról, ami mögöttük van.

(A szerző szociológus, Sacré Coeur-nővér)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu