Életige

"Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?"

Jézus ma is ezekkel a szavakkal fordul hozzánk, amikor magányosnak és tehetetlennek érezzük magunkat az életünkben dúló viharokban. Lehetnek azok betegségek, nehéz családi helyzet, erőszak vagy igazságtalanság, ami kétellyel vagy egyenesen lázadással tölti el szívünket: "Hogyhogy Isten nem látja ezt? Miért nem hallgat meg engem? Miért nem siet segítségemre? Miért nem lép közbe? Hol van a Szeretet-Isten, akiben hittem? Hiú ábránd lenne csupán, illúzió?"

A megrémült és hitetlenkedő tanítványokhoz hasonlóan Jézus nekünk is ezt ismétli: "Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!" És ahogy akkor lejött a hegyről, hogy mellettük legyen szorult helyzetükben, úgy ő, a Feltámadott, most is belép életünkbe és velünk tart, társul szegődik hozzánk. Sohasem hagy egyedül bennünket a próbatételben, ott van, és osztozik benne.

Ezek a szavak nemcsak feddésre szolgálnak, hanem egyben arra hívnak, hogy újítsuk meg hitünket.(...)

Mindent elnyerhetünk, de ehhez hinnünk kell Isten szeretetében. Ahhoz, hogy adjon nekünk, Jézus azt kéri: ismerjük el, hogy szeret minket.

Ezzel szemben gyakran úgy aggódunk, mintha egyedül kellene szembenéznünk az élettel, mintha apátlan árvák lennénk. Péterhez hasonlóan jobban magukra vonják figyelmünket a látszólag minket elárasztó, csapkodó hullámok, mint Jézus jelenléte, aki aztán megragadja kezünket.

Ha megállunk, és elkezdjük elemezni, hogy mi sebzett meg minket, a problémákat és a nehézségeket, bele fogunk sülylyedni a félelembe, a szorongásba, az elbátortalanodásba. De nem vagyunk egyedül! Higgyünk abban, hogy van valaki, aki gondot visel ránk! Őt kell szem előtt tartanunk! Akkor is közel van, amikor úgy tűnik, hogy nem érezzük a jelenlétét. Higgyünk benne, bízzunk benne, bízzuk rá magunkat!

Chiara Lubich

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu