LITURGIA

Az eucharisztikus kongresszusra készülünk (2.)

Az ige hallgatása

Az igeliturgia célja Isten igéjének meghirdetése és közvetítése, mégpedig nem valami "távoli szövegként", hanem olyan élő szóként, mely által Isten személyesen mindannyiunkat szólít. Isten állandó párbeszédben van övéivel, ma úgyanúgy, mint a Szentírás lapjain megörökített időkben. Az igeliturgia az Istenre való odahallgatás kiemelt alkalma a liturgikus gyülekezetben.

A liturgia vezetői, alakítói számára elgondolkodtató kérdés lehet: vajon mivel találkozik az, aki igeliturgiáinkra betoppan, szertartásunkat látva mennyit érezhet meg az isteni megszólítás eseményéből, és mennyiben talál önmagukat megszólítottnak érző jelenlévőket?

Egy-egy szentmisén néha az az érzésünk, hogy az éppen hallott felolvasás kizárólagos célja magának az elvégzettségnek a biztosítása, s a hívek között is előfordulnak olyanok, akik annak ellenére is a hátsó padokba ülnek, hogy nem hallják jól a felolvasást. Ha ezenfelül a felolvasás dadogó, hadaró, motyogó, az ellehetetleníti a szöveg megértését.

A közelmúltban hallottam, hogy a XX. század első felében egy-egy étteremtulajdonos evőembereket szerződtetett, akik olyan jóízűen tudtak enni, hogy a környezetükben mindenkinek megjött az étvágya.

Az igére figyelő és abban jó kedvvel növekedni vágyó, az ige meghirdetésére alkalmas felolvasókra lenne szükségünk. Amint csak lehetőségünk van rá, bízzuk ezt a szolgálatot ilyen munkatársakra. Hagyományos helyeken, ahol mostanáig mindent a plébános végzett, ilyen felolvasó nem terem azonnal, de elszánt lelkipásztorok értik a módját, hogyan lehet néhány év alatt alkalmas munkatársakat találni és meghívni.

A homíliával kapcsolatban a liturgikus előírások kiemelik, hogy mindenekelőtt az isteni ige mélyebb megértésébe vezessék be a hívőket. A szentbeszéd hallgatásakor már két perc után meg tudjuk állapítani, hogy a beszélőnek mennyire állandó tápláléka az isteni Ige.

Keresztény érettségünk kezdetének jele a nyitott szívvel való odahallgatás, a várakozás magatartása, az isteni igére szomjúhozás.

Nem kétséges, hogy a mai, a boldogságát az önmegmutatásban és önmegvalósításban kereső világban csodabogárnak tűnhet az, aki hajlandó tanulékony szívvel az igazság mélyebb megismerésére adni magát.

Engedelmesség, odahallgatás, a szív hallásának finomítása az örökös hangoskodás és zajkeltés helyett? Tulajdonképpen miért ne? Ha hitelesen csináljuk, szimpatikus alternatíva lehet egy, a különféle másságokat boldogan favorizáló, bár ettől önmagában még csak zűrzavaros világunkban.

Káposztássy Béla

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu