Homíliavázlat

Érzelmi földrengés

Az istennélküli helynek szánt "szocialista városban" a rendszerváltás után több fiatal is úgy került a plébánia, az egyház vonzáskörébe, hogy váratlan "érzelmi földrengést" élt meg magában: egy párkapcsolat fölforgatta addigi stabilnak hitt világképét, kinyitotta gondolkodását a másik felé, és ráébresztette, hogy nem egyedül ő a fontos ebben a világban... Ezután kezdett az önmagán túli, a természetfölötti felé tapogatózni, s így jutott el végül annak kimondásáig, hogy már hisz Istenben. Mások sok-sok beszélgetés nyomán, óvatosan közelítettek a döntéshez, s volt, aki öt év után tért viszsza, hogy kimondja: átéltem Krisztus jelenlétét az életemben, szeretnék megkeresztelkedni. És persze vannak olyan emberek is, akik szellemi vagy épp nagyon is gyakorlati akadályok, követelmények előtt megtorpanva (még) nem tudták meghozni ezt a döntést.

Akárhogyan is van, egy pap (de egy elkötelezett, tudatos keresztény világi ember is!) a legnagyobb lelki örömként éli meg, ha a környezetében - és persze remélhetőleg részben az ő tanúságtétele nyomán - valaki kimondja: ezentúl Istenben akarok élni. Az pedig szomorúvá teszi, ha más azt mondja: nincs szükségem Istenre. De hát mi is szükséges ahhoz, hogy meghozzuk a döntést az Úr mellett, akit megismertünk?

Illés próféta Isten embere, harcos és eltökélt tanúságtevő. Mégis elérkezik életében az a pillanat, amikor mindent összeomlani lát. Menekülnie kell, és keserűség keríti hatalmába. S ekkor lép hozzá az Úr a maga igazi valójában. Illés pedig meglátja az általa eddig ismert "Erő Ura" helyén a szelíd, gyöngéd Istent. Felismerését nem is szavakkal fejezi ki, hanem arca elfödésének elemi gesztusával

Pál szintén az Úrért vívott csatákban edzett katona, a misszió "hadvezére" a pogányok között. Ám amikor szembesül saját népének konokságával, leteszi fegyvereit, és mintegy saját magát ajánlja áldozatul hitükért, így mondva ki: Krisztus mindenekfölött való, áldott Isten.

A tanítványoknak, bár ők tanúi Jézus Istenben gyökerező életének, mégis az erős szél és a víz - a teremtés őselemei - fölött szelíden uralkodó Jézus megismerésére van szükségük, hogy kimondják: "Te valóban az Isten fia vagy!"

Krisztusban Isten egyszer s mindenkorra a gyengeségben rejlő erő Urává vált számunkra. Az eucharisztia megpecsételte és a világ végéig kiterjeszti ezt a rejtőző hatalmat. Elég lenne naponta rátekintenünk, hogy megújítsuk hitünk alapvető döntését. Ugyanakkor, mint Péternek, sokszor nekünk sem kell más, mint a világ dolgainak egy apró hulláma, hogy levegyük a szemünket Jézusról, és merülni kezdjünk. Kiáltsunk hát hozzá mi is: "Ments meg, Uram!" - Tiéd vagyok, és te vagy az erőm!

Nobilis Márió

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu