"Maradj velünk, Urunk!"

Kétszer szerepel az evangéliumokban a hatvanas szám. Először a magvetőről szóló példabeszédben. A jó földbe hullott magokról mondja Jézus, hogy harmincszoros, hatvanszoros és százszoros termést hoznak (Mk 4,8). A hatvanas szám másik említése Jézus feltámadása után történik. Két tanítvány reményvesztetten igyekszik elhagyni Jeruzsálemet, miközben melléjük szegődik Jézus, és feltárja előttük a róla szóló jövendöléseket. Esteledik, amikor mindhárman megérkeznek a Jeruzsálemtől hatvanstádiumnyira lévő Emmauszba (Lk 24,13). Ott hangzik el a tanítványok felhívása: "Maradj velünk, Urunk!" Az asztali áldás után pedig a felkiáltás: "Nemde lángolt a szívünk?"

A Gondviselés apró ajándékai ezek a részletek, a hatvanéves Új Ember számára. A II. világháború végén megszállt-"felszabadított" Magyarország romjai között egy maroknyi lelkes újságíró katolikus hetilapot alapított, hogy ily módon is hozzájáruljon az ország újjáépítéséhez. Ők voltak a termékeny talaj, akik keresztnevet kerestek az újszülöttnek, és Szent Pál efezusiakhoz írt levelében megtalálták a mindmáig érvényes programot: öltsétek magatokra az új embert! Köszönet nekik és mindazoknak a munkatársaknak, akik a hatvan esztendő során, közel háromezer nyomdába küldött lapszámmal, hétről hétre a hit, a szabadulás, a remény lélegzetvételét jelentették az olvasók számára. Mindenekelőtt pedig köszönet Istennek, aki a keresztény magyar kultúra és léleképítés ezen eszközét elfogadta, és a nehézségek között - hiszen mártírjaink és betiltott lapszámaink is voltak -, megőrizte.

Nem lenne teljes a hála, ha nem kísérné lelkiismeret-vizsgálat és bocsánatkérés a mulasztásokért, az emberi gyöngeségért és hibákért. Ha mindezek sokszor falakként emelkedtek közénk és Isten, szerkesztőségünk és az olvasók közé, volt alkalmunk bőven megtapasztalni a zsoltáros szavának erejét: "Istenemmel falakat ugrok át" (Zsolt 17,30).

Másfél emberöltőn át szerkesztőségünket is elkísérte az Úr, mint egykor az emmauszi tanítványokat. Küldetést adott az itt dolgozóknak, hogy hozzá hasonlóan álljunk olvasóink mellett, és segítsünk a mindennapok eseményei közepette felfedezni a remény jeleit. Amint a II. vatikáni zsinat tömegtájékoztatási eszközökről kiadott dokumentuma fogalmaz: "Helyesen alkalmazva ezek az eszközök hasznos segítői az emberiségnek." És egy-egy jó cikk, nyomdába küldött lapszám, elismerő olvasói levél után munkatársaink is átérezhették az emmauszi tanítványok örömét: "Nemde lángolt a szívünk?"

Hatvan év alatt jobb lett-e vagy rosszabb az újságírás? Nehéz erre válaszolni. A kisgyermeknek még elnézzük, ha újra földre huppan, a meglett korú ember azonban már jól tudja, mi az értékes és az értéktelen, mi az, ami épít és ami rombol, vagy éppen károsan közömbös. Sőt, azt is megtapasztalta, hogy szerény erőfeszítéseivel ugyan, de képes napról napra törekedni a jóra, a szentre, az igazra, egyszóval mindarra, ami felemeli a embert és élhetővé teszi számára a világot.

Miközben annyi negatív hatás éri a tömegtájékoztatás világát, és tollforgatók csoportja tudatosan vezeti olvasóit veszélyes szakadékok szélére, rajtunk is sokszor elhatalmasodhat az érzés: "Esteledik és lemenőben már a nap." Bátor, aki látva a katolikus egyház rendelkezésére álló közvéleményformáló eszközök szerény lehetőségeit, ilyenkor felkiált: "Maradj velünk, Urunk!" Hatvan év után is maradj velünk, Urunk, az Új Ember olvasóival és újságíróival. Vezess mindnyájunkat, hogy bensőben megújult emberekké váljunk!

Papp Tamás

főszerkesztő

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu