Rókalepke

Április második felében évente egyszer mindig ellátogatok a Budaörs határában fekvő nagy gyümölcsösbe, hogy az Afrikából ebben az időben hazatért kerti rozsdafarkúakat figyelgessem. Mindig örülök, amikor először hallom meg a nyújtott "tyűűű"-vel kezdődő énekstrófákat és látom meg a hófehér homlokával, fekete partedlijével és rozsdavörös alsótestével ékes, könnyed mozgású madarat. A kerti rozsdafarkú a kedvenceim közé tartozik, a hím pedig egyike a legszebb hazai madaraknak.

Idén több esős napot követően egy napsütötte reggelen látogattam a gyümölcsfák közé. Bármerre néztem, hófehér és rózsaszín szirmokkal teli ágakat láttam, az utak szegélyére sárga mezőt terített a pitypang, benne mint odavetett kék pettyek ültek a közönséges gubóvirág gömbölyű fejecskéi. Valahol kakukk kiáltott, barátka énekelt, a kopár dombok szegélybokrai között versenyt csattogtak a fülemülék.

Az első kerti rozsdafarkút nagyon messziről, a gyümölcsös túlsó feléről hallottam, és hiába kerestem, távcsővel sem tudtam megtalálni. A másodikkal több szerencsém volt. Egy szőlőkarón pillantottam meg, de nyomban utána a rozsdafarkúakra annyira jellemző elegáns mozdulattal a földre szállt, felkapott egy mit sem sejtő pókot, és még ugyanazzal a lendülettel egy másik karóra telepedett, megrezegtette élénk rozsdavörös faroktollait, és várta a felbukkanó következő áldozatot. Talán húszlépésnyire lehetett, a távcső még közelebb hozta. Nemtudtam levenni a szemem róla, egyszerűen gyönyörű volt. Később a jóval egyszerűbb színezetű tojó is megjelent. A hím nyomban feléje repült, és játékos kergetőzésbe kezdtek a szőlőkarók és a gyümölcsfák között. Amikor pedig a tojó eltűnt valamerre, a hím az egyik virágzó cseresznyefa legmagasabb ágának hegyére ült, és fél testével a hófehér szirmok közé süllyedve énekelni kezdett. Sokért nem adtam volna, ha egy közeli fényképet készíthetek róla.

Nem messze, a gyümölcsös szélén, ahol már a dombok kezdődnek, kényelmes dolomitszikla kínálta magát, leültem rá, és onnan figyeltem a madarakat. A hím újra egy szőlőkarón ült, de előkerült a párja is, mindketten a talajon mozduló pókokra, rovarokra lestek. A közelben egy nyaktekercs hangos "vi-vi-vi-vi-vi"-t kiáltott, később, mint valami óriási trópusi pillangó, búbos banka repült a fák között.

A rókalepkét csak véletlenül vettem észre. A fűből néhány kányazsombor magaslott ki, egyikük levelén, a fehér virágok alatt sütkérezett a tarka pillangó. A szellő néha megmozgatta alatta a levelet, ilyenkor odébb tipegett, hogy szárnyait egyenesen a nap felé tárhassa. Aztán, talán mert a szél erősödött, váratlanul felrepült, és rövid ide-oda libegés után nem kis meglepetésemre a térdemre ült. Olyan otthonosan, mintha ki tudja, hányszor pihent volna már a nadrágomon. Mozdulni sem mertem, nehogy elriasszam. Amikor azonban a rozsdafarkúak a fák között ismét kergetőzni kezdtek, mégis felemeltem a távcsövet. Nagyon lassan, centiméterről centiméterre. A lepke maradt, és a lencsében felbukkanó hím hófehér homlokával és rozsdavörös begyével éppen felém fordult. Fél szemmel a térdemen ülő pillangóra néztem. Ha valaki megkérdezi, nem tudtam volna eldönteni, melyiküknek adnám az első díjat egy képzeletbeli szépségversenyen.

Schmidt Egon

Fotó: Bécsy László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu