|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Szabó Ferenc Isten játszik? A képernyőn a vörös bolygót nézem: víz és életjel után kutat a kíváncsi robot a holt Marson ember-előtti csönd - gondolom avagy e bolygó is élettel népesült be régen s ilyen lesz a Föld is amely most otthonom? Tegnap a táguló űrből fényjel érkezett egy csillag tizenhárom milliárd éve született kevéssel az ősrobbanás után - de előtte s azóta hány csillag meteor szupernova galaktika járja a csillagtáncot a mérhetetlen űrben s e táguló csillagvilág nem ismer engemet parányi csillagport kit elfúj az űri szél? Miért a mérhetetlen mennyiség és céltalanság? miért sok-sok kigyúló fény s a csillaghullás? Hányszor csodáltam rég a nyári szikrázó eget mikor a Fény Ura tűzijátékot rendezett - játszott - fürtökben hulltak a csillagok míg a meleg fűben altató tücsökzene szólt! Vajon a csillagvilág játékszer az Ég Urának? s miért vagyunk mi itt porszem-parányok? "Vigasztalódj! Miért szorongsz? Hát nem tudod hogy minden érted van - érted? - te kódodban hordod a múltat a fejlődő mindenséget örök szeretettel szerettelek téged galaktikák meteorok a semmibe hullanak de te megmaradsz hisz szívemből szikra vagy!" (2004. március 20.)
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|