|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
A Lélek ajándékaira várva Pünkösdi bérmálkozók vallanak hitükről, istenkapcsolatukról Anita négy éve keresztelkedett meg, és akkor úgy döntött, kicsit vár még a bérmálkozással. "Nagy bizonytalanság volt bennem a hitélettel összefüggő elvárásokkal és kötelezettségekkel kapcsolatban. Attól tartottam, nem tudok megfelelni mindennek, hiszen huszonöt évig nem eszerint éltem. Úgy éreztem, még nem jött el az a »pillanat«, amikor kétség nélkül ki merem mondani az igent Istennek. Mit várok a bérmálástól? Egy kicsit félek, hiszen még soha nem volt bennem akkora »ellenállás«, mint most, pünkösd előtt. Olyan vagyok, mint egy tört árbocú hajó, amely a vízen vesztegel, mert nincs hova fogni a vitorlákat. Az eszemmel tudom, hogy ott a helyem, de egyáltalán nem érzem. Megmaradt bennem a lelki vezetőmtől hallott példázat: egy nap csomagot kapok, tele ízletes gyümölcsökkel. Biztosan örülök neki. Másnap újabb csomag érkezik, amelyben egy facsemete van. Azt mondta, képzeljem el: a bérmáláskor azt a gyümölcsfát kapom meg, amelyen a leendő gyümölcsök a Lélek ajándékai. Csak rajtam áll a fa gondozása, hogy az mindig gyümölcsöt tudjon teremni... Kíváncsi vagyok a gyümölcsfámra..." Róbert így fogalmaz: "Indulásom a hit világába »klasszikus katolikus start« volt: megkereszteltek, hittanra jártam, persze elsősorban azért, mert jó volt a társaság. Aztán vége szakadt a dolognak. Tizenéves koromtól be kellett járnom a tudatos istenkeresés útját. Egy »róla szóló« közösséget kerestem, s ezt megtaláltam a Műegyetem Quo vadis klubjában. Az ottani beszélgetések egyértelműen sokat segítettek istenkapcsolatom tisztázásában. Örülök, hogy így alakult, és érett fejjel, saját akaratomból mondhatom azt: szükségem van a bérmálás szentségére, hogy igent mondhassak a Szentlélek Istennek. Azt várom, hogy mindarra nyitott legyek, amit Isten akar adni nekem ezáltal. E vágyat szeretném összeegyeztetni azzal: Istenem, legyen meg a te akaratod..." pal
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|