Hallatszani is kell...

Gondok és remények között az egyéves Magyar Katolikus Rádió

Éppen egy éve szólalt meg a Magyar Katolikus Rádió. Tisztán szóljon! - ez volt akkor Juhász Judit vezérigazgató-helyettes legfőbb kívánsága és célja, amint azt lapunknak adott interjújában is elmondta. Ez csak részben valósult meg: az elmúlt év nagy részében ugyanis hiába szólt tisztán a rádió, azt csak az ország egy részén, és néha bizony zajosan hallhattuk. Az első születésnapon azonban elmondható: ma már az ország nagyobb részén, és elfogadható hangminőséggel szól a Magyar Katolikus Rádió...

Hölgyektől nem illik a korukról érdeklődni. De a kezdeti nehézségek viszonylagos ismeretében talán megkérdezhetem: hány évvel lett idősebb ebben az esztendőben?

- Legalább kettővel, és ezzel nem vagyok egyedül. Szinte mindegyik munkatársam - a könyvelőtől a szerkesztőségvezetőkig - nagyjából két ember munkáját végezte. Küzdelmesen szép időszak van mögöttünk: rövid felkészülés után kellett megszólalnia a rádiónak, és az egyetlen szolnoki adó igen szűk körben és csak napi húsz órában sugározta műsorainkat. A hallgatók levelei azonban azt mutatják, hogy meghallották azt a bizonyos tiszta hangot, amelyre az első pillanattól törekedtünk, hogy szakmai tisztességgel, hivatásunk iránti alázattal, de az ügyhöz méltó komoly céltudatossággal és az emberi méltóságot tiszteletben tartva szólítsuk meg az embereket.

Sajnos nem sikerült megfelelően tájékoztatnunk a közvéleményt arról, hogy a lakihegyi és a siófoki adóállomás üzembe állásáig csak az ország egyik felén hallhatnak minket, és azt is el kell mondanom, hogy Győrben és Szombathelyen, valamint az ország néhány nagyobb, határhoz közeli városában még mindig nem kielégítőek a vételi viszonyok. A lakihegyi adó vételkörzetében - elsősorban az éjszakai órákban - jelentős külső zavar is nehezíti a vételt. A Nemzeti Hírközlési Hatóságnak hivatalos levélben jeleztük ezt a tényt, és remélem, megteszik a megfelelő lépéseket.

Rengeteget tanultunk az elmúlt egy év alatt, amelyet akár nyilvános főpróbának is tekinthetünk. Mára, úgy vélem, sikerült egy összetéveszthetetlenül saját hangon megszólaló, fiatalos hangvételű, de elmélyültségre törekvő, gondolatokat közlő és értékeket felmutató rádiót létrehoznunk.

Akkor most minden rendben, hátradőlhet a székében a vezérigazgató-helyettes asszony?

- A tisztaságot, a rendet egy családi otthonban sem lehet egyszer s mindenkorra megvalósítani, azt fenn is kell tartani, ami a háziaszszonyra és a családtagokra egyaránt állandó feladatot ró. És vannak mindig újabb tennivalók is. Hogy tisztán szóljon a rádió, az "csak" alapkövetelmény. Most már az a legfőbb gondunk, hogy halljanak, meghalljanak minket ebben az elektronikus hangáradatban. És hírt is kell adnunk magunkról, hogy tudjanak rólunk. E tekintetben segítséget kaptunk a katolikus sajtótól, azon belül is legtöbbet az Új Embertől, amely most a Mértékadó című programújsággal részletes tájékoztatást ad műsorainkról, de további lehetséges hallgatókhoz is szeretnénk eljuttatni életjeleinket. Ehhez komoly kommunikációra van szükség, ami igen sok pénzbe kerül.

Ha már a pénzről beszélünk: az egyéves katolikus rádió - nem hivatalos hírek szerint - nemhogy több, hanem mintegy harminc százalékkal kevesebb pénzt költhet műsorokra, mint az előző évben. Igaz ez?

- Sajnos igaz.

Az előbb mondta, hogy két ember munkáját végezték szinte valamennyien. Akkor a jövőben három emberét kell majd elvégezniük? Meddig lehet fokozni ezt?

- Bármilyen fájdalmas, tudomásul kell vennünk, hogy az egyház általános finanszírozási problémái miatt bele vagyunk kényszerítve egy kínos takarékossági présbe. Éppen amikor több lett a kötelező adásidőnk, akkor lett lényegesen kisebb a költségvetésünk. Abba a sajátos helyzetbe kerültünk, hogy kevesebb pénzből kell több és jobb műsort készítenünk. Az emberek nem egyformán bírják a nagy megterhelést, a kezdeti lendület és akarás ugyan sokat számít, de ezzel nem szabad visszaélni. Ez alkotómunka, amelyhez töltekezni is kell, különben a legjobb szándék és odaadó igyekezet mellett is romlik a teljesítmény. Márpedig mi egyre tisztábban, egyre gazdagabb választékot kínálva akarunk szólni.

Mindent megteszünk annak érdekében, hogy támogatókat, hirdetőket találjunk, és valamennyi lehetséges pályázaton pénzhez jussunk. Azt várom munkatársaimtól, hogy mozgósítsák erőtartalékaikat, és ha látják, hogy én is ezt teszem, együttesen úrrá lehetünk a nehézségeken. Hallgatóink ragaszkodó szeretete is ebben erősít meg bennünket.

Kipke Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu