A profit és az ember

Keresztény vállalatok Magyarországon

Vállalatok társadalmi felelőssége címmel konferenciát tartottak május 10-én a Budapesti Corvinus Egyetemen a közelmúltban két amerikai szerzőtől - Helen Alford és Michael Naughton - magyarul is megjelent Menedzsment, ha számít a hit című könyv kapcsán, melynek egyik fordítója és szerkesztője Baritz Sarolta Laura domonkos nővér. A fiatal szerzetesnő hagyományosnak induló közgazdászpálya után lett a domonkos közösség tagja. Külkereskedelmi vállalatoknál dolgozott, Budapest mellett New Yorkban és Los Angelesben. 1990-től a Pepsi Cola magyar irodájának vezetője, majd a cég kereskedelemfejlesztési részlegének első embere lett. Közgazdasági diplomája mellé teológusit és etikait szerez a Sapientia Szerzetesi Főiskolán. Jelenleg az Altern-csoporttal az egyház társadalmi tanításának megismertetésén fáradozik, cikkek írásával, előadások tartásával. Önálló kutatásának eredményeiről beszélgettünk vele.

Meddig tartott közgazdászélete?

- 1994-ig. Ez év decemberében léptem be a domonkos rendbe. Amikor az egyetem után külkereskedőként dolgoztam, az akkori értékrendet vallottam a magaménak: szerettem utazni, jó volt építeni a karriert, céges kocsit használtam, ám egy idő után éreztem, hogy mindez nem tesz boldoggá. A családalapítás nem sikerült, s édesapám halála után 1982-től édesanyámmal éltem együtt.

Akkor következett be lényeges változás az életemben, amikor megtudtam, hogy édesanyám halálos betegségben szenved. Akkor így imádkoztam az Úristenhez: hadd adjak neki vissza minden szeretetet, amit tőle kaptam. Ebben az élethelyzetben fontosabbá vált az édesanyámmal való törődés, mintsem hogy a karrieremet építgessem a Pepsi cégnél. Dolgoztam becsülettel, de új értéksorrend alakult ki bennem.

Ekkoriban már kapcsolatban álltam egy domonkos atyával, aki édesanyámat látogatta, s ő említette, hogy talán nem kellene visszatérnem a régi életformához, hanem kérdezzem meg az Úristent, mi a szándéka velem. Részt vettem a domonkos közösség életében, napi nyolc-kilenc óra munka után eljöttem, nem tíz-tizenöt órát dolgoztam, mint amennyit általában a menedzserek. A szerzetesi élet radikálisabb és mélyebb egy magánfogadalomnál, ezért választottam ezt az utat.

Mit szóltak a cégnél?

- Igen nyugodt és békés részleg volt, ahol dolgoztam, s ezzel másoknak is példát tudtunk nyújtani: így is lehet közösségben dolgozni.

A Menedzsment, ha számít a hit című könyvben a kettős élet elkerüléséről esik szó: a szekularizmusról és a spiritualizmusról. A szekularizmus még érthető, de a spiritualizmus elkerülése ebben az összefüggésben mit jelent?

- Ennek hirdetői vallják a hitet, de nem akarják bevinni a közéletbe. Megelégszenek azzal, hogy magánszférában marad a hitük. Készítettem egy kutatást keresztény vállalatok között. Azok közül, melyek magukat kereszténynek mondják, csak hatvan százalékban vállalják a közéletben is a kereszténységet. Negyven százalékuk, azzal együtt, hogy kereszténynek vallja magát, még mindig ezt a kettős életet éli.

Egy vállalatról hogyan derül ki, hogy keresztény?

- Amikor elkezdtem a kutatást, az első kérdés az volt: egyáltalán léteznek-e Magyarországon keresztény vállalatok? Kiderült, hogy vannak. Az ÉRME klub a katolikus keresztény üzletembereket fogja össze, vezetőjük Salzmann Zoltán. A KEVE a Keresztény Vezetők Egyesülete, ebben inkább a protestáns üzletemberek tömörülnek, továbbá a HÁLÓ-nak és a KÉSZ-nek is van üzletemberi tagozata. A Közösségi Gazdaság a Fokoláre mozgalom hat közösségi vállalatát tömöríti.

Az Altern-csoporttal dolgozom együtt, melynek vezetője Kindler József közgazdász professzor, s most éppen arról beszéltünk, vajon mennyi lehet a keresztény vállalatok aránya Magyarországon. Becslésünk szerint egy-két százaléknál bizonyára nem több. Mitől keresztény egy vállalat? Az elsődleges, amit ezzel kapcsolatban a vállalatok vezetői mondanak, hogy a mai korrupt és nehéz piaci körülmények között tisztességesen és becsületesen gazdálkodnak. Gazdálkodásuk során megélik a keresztény értékeket, érvényesítik az evangéliumi és a morális normákat. A szeretetet, az adás kultúráját megélni - ezt főként a Közösségi Gazdaság vallja.

A vezető értékrendje a fontos, szinte meghatározó a vállalat egészére?

- Ha a vállalat vezetője megvallja keresztény értékrendjét, s ezt a szeretné a vállalati stratégiában valamilyen módon érvényesíteni, ehhez nem szükséges, hogy valamennyi alkalmazott kereszt- és bérmalevéllel rendelkezzen, hanem nem istenhívő, de jó szándékú ember is részt vehet az ilyen vállalatban. A stratégiát és a vállalati hitvallást a keresztény szemlélet határozza meg.

Mennyire más egy ilyen vállalat stratégiája, üzletpolitikája, marketingje? Hiszen neki is nyereségre kell törekednie.

- Valójában nem különbözik. A keresztény vállalatoknak alapvető szakmai kritériuma, hogy profik legyenek. A profitot ők is szakmailag jól meggondolt, alapos menedzseri munkával érik el, amire hosszú évekig készülnek.

A különbség egy hagyományosan profitorientált és egy keresztény vállalat között abban keresendő, hogy más az értékrend. Egy klasszikus vállalat elsődleges célja a profitnövelés, a minél nagyobb haszon, s ehhez az embereket eszközként, munkaerőként használja föl; ebben a szemléletben a munkaerő ugyanolyan gazdálkodási tényező, mint a tőke, a nyersanyagok stb. Ezzel szemben a keresztény vállalat értékrendjében az ember áll a középpontban. A gazdálkodás célja az emberi kiteljesedés. Amit ki lehet vetíteni a táradalomra is, s akkor a gazdálkodás célja az emberi kiteljesedés, azaz a közjó.

Ezeknek a vállalatoknak a tevékenységében számos olyan termék is található, melyek valóban az emberért vannak. Az egyik például egy "okos tojás" nevezetű termék: koleszterinszint csökkentő tojást talált föl egy gyógyszerész, s ezt igyekszik menedzselni. Nincs könnyű dolga, mert a multinacionális cégek versenyében szinte megfullad.

A Közösségi Gazdaság egyik cége rokkantak rehabilitációját, azok foglalkoztatását végzi azzal, hogy munkát keres nekik, s így vezeti vissza őket a társadalomba. Eddig jelentős állami támogatással tudták ezt megvalósítani, de közismert, hogy ez most jelentősen csökkent, így ők is küszködnek a talpon maradásért.

A keresztényi elvek nem eszközt jelentenek ahhoz, hogy profit szempontjából minél sikeresebb vállalatot vezessen valaki. A sikeres vállalatvezetés eszköze továbbra is a szakértelem marad. A keresztény vállalat céljában megy messzebb egy, a haszon maximumára törekvő vállalatnál. Természetesen kell profit, de ez eszköz. A cél és eszköz szemléletben a profittermelés eszközzé válik, céllá pedig az ember lesz. Más vállalatoknál ez éppen fordítva van.

- Mennyire élnek meg ezek a vállalatok a piacon?

- Erre nézve is folytattam kutatást. Tizennyolc vállalatból tíz lassú növekedést mutatott, normális profitrátával, három kifejezetten lendületes növekedést mutat, extraprofittal. Például egy építőipari vállalat, mely keresztény faluból toboroz munkásokat, akiknek a munkamorálja ennek következtében sokkal jobb, mint egy másik építőipari cégé, s ezzel jelentős költségmegtakarítást érhet el. Öt cégnél azt láttam, a talpon maradásért küzdenek, de ezek semmivel nem mutatnak jobb vagy rosszabb képet bármilyen más vállalati struktúránál. Azt láttam bizonyítottnak, hogy a keresztény mivolt sem nem profitcsökkentő, sem nem profitnövelő, hanem más szemléletet, más minőséget, az ember középpontba állítását, a közjót hozza be a gazdaságba.

Elmer István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu