A szeretet tanúja

Huszonöt éve halt meg Bálint Sándor

Nem sokkal halála után egy beszélgetés alkalmával került szóba keresztény jelleme, amely egész élete folyamán igazolta kiválasztottságát. A hit, a reménykedés, a türelem és a szeretet jegyében szolgált Istent és embert. Eldönthetetlen, hogy melyik erényét gyakorolta a legmagasabb fokon. A hit szülte a reménységét, mely türelem nélkül sohasem jutott volna el a szeretetig.

Fotó: Lantos Miklós

Bálint Sándor életének a szeretet volt és maradt haláláig a legfőbb bástyája. Szeged-alsóvárosi idős szülők gyermekeként született 1904. augusztus 1-jén. Szeretetével legjobban édesanyját, ahogy ő szólította, "kedves anyámat" halmozta el. Az ima, később a szentáldozás is napi gyakorlatává vált. Örült, ha szeretetét megérezték mindazok, akiknek szólt, s ha ez a szeretet viszonzást kapott. Számára kedves kötelesség volt mások kérésének szeretetteljes teljesítése. A "nem" és a "majd" szókat soha nem használta. Sok tennivalója, elfoglaltsága mellett talány, miként tudott másoknak segíteni. A szeretet, a bölcsesség örök társai voltak. Földi életét isteni küldetésként fogadta el. Ebben a szellemben tanította növendékeit, s ez érintette meg mindazokat, akik akár csak egyszer is találkoztak, beszéltek vele.

Sugárzott belőle tudása mindent átfogó ereje. Jól tudjuk, hogy kivételessége gyakran szült irigységet, jó barátnak mutatkozó ellenséget, ám ő mindezt szelíd mosolylyal vette tudomásul. Lett volna rá oka több ízben is, hogy magát bánatosan gyötörje, de nem tette. Amikor a II. világháborút követő kritikus években országgyűlési képviselőként állt ki a reménység és a szeretet keresztényi eszményeiért, a kor politikája méltatlan helyzetbe hozta. A tudomány ekkor is megfelelő mentsvára volt.

Házassága is súlyos próbatételek elé állította. Felesége elhagyta, ám iránta való szeretetét ez nem kezdte ki. Gyakran utazott föl Pestre, a "családjához". Felesége fiút szült, akit Bálint Sándor saját fiaként szeretett, s tisztelte-szerette a fiú vér szerinti apját is. Nagybeteg feleségét később visszafogadta, áldozatosan ápolta, kezelte, s családi sírhelyükbe helyezte végső nyugalomba. "Sára halála óta nem találom a helyemet sehol" - írta és mondta nem egy barátjának. Fájdalmát próbálta enyhíteni azzal is, hogy gyakran utazott Pestre, hogy unokáját láthassa. Egy alkalommal a fővárosban érte baleset: a járdáról szerencsétlenül egy száguldó autó elé lépett. Eszméletét már nem nyerte vissza, pár nap múlva, 1980. május 10-én belehalt súlyos sérülésébe.

Távozott az az ember, aki vállalt sorsát minden vonatkozásban teljesítette, noha útja nehéz, terhei súlyosak és megszámlálhatatlanok voltak. A benne élő szeretet azonban átsegítette őt a földi nehézségeken. Méltán nevezhetjük őt a szeretet tanújának, akinek boldoggáavatási ügye folyamatban van.

ifj. Lele József

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu