Nyolcvan év után, ma is őrségben

Nemeskürty István köszöntése

Egyetemista koromban olvastam el Bornemissza Péter, az ember és az író című könyvét, elsőt a hosszú, máig megszakítatlan sorban. Akkoriban elsősorban az irodalomtudományt gazdagították könyvei és tanulmányai: a magyar széppróza születésétől Balassi Bálinton át a reneszánsz és a barokk magyar irodalmáig tárta föl a kultúra múltjának legfontosabb eseményeit. Már ekkor jól kivehető volt az a jellemzője egyre gazdagodó munkásságának, amelyet hűségnek nevezünk. Abban a korban, amely a nemzeti történelem lelki és nemzeti vonásait igyekezett elhomályosítani, Nemeskürty István makacs következetességgel múltunknak ezekre az értékeire irányította a figyelmet.

Amint Befejezett múlt című önéletírásában olvassuk, 1935-ben matrózruhás kisfiúként érkezett a pécsi katonaiskolába, folytatva a családi hagyományt: édesapja hivatásos katonatiszt, őrnagy, az első világháború sebesültje volt. Szigorú napirend szerint nevelkedett. "Keménygalléros nevelési szellemben", amelynek erényeiről és hibáiról részletesen írt, a jelek szerint azonban erényei voltak túlsúlyban, s a növendékek által elmondott Zrínyi-fohász szellemisége átjárta a fiatalokat: "Adassék tisztelet a katonaeszménynek! A hazáért megdicsőültek szelleme töltsön el, és a magyarok istene segítsen meg minket!" Ez a küzdelmes múltra visszatekintő, Isten segítségében bízó szellemiség lett döntő ösztönzője és eleme Nemeskürty István munkásságának, tevékenységének. Általában nem "perújrafelvételt" sürgetett műveiben - bár akad köztük ilyen is -, hanem azt kérdezte: "szabad-e feledésre ítélni... jeles költőt, verset, életművet?", s ez a kicsit szemrehányó, felelősségünkre és nemzettudatunkra apelláló kérdése mit sem veszített időszerűségéből.

A második világháború után magyar-olasz szakos diplomával a zsebében egy ideig úgy látszott, a tanárság lesz élethivatása. Közben azonban tanulmányokat írt, és Sík Sándor elismerő figyelmével kísérve a Vigilia körében is felbukkant. 1959-től a Budapesti Filmstúdió vezetője lett. Hozzáértők szerint az ő irányítása idején élte egyik aranykorát a magyar filmgyártás. Könyvet írt a film történetéről, tanított és nevelt a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, igazgatta a Magyar Filmintézetet, majd 1990-ben - már nyugdíjasként - a Magyar Televízió elnökeként tevékenykedett.

Ez a felsorolás igazolhatja, hogy Nemeskürty István méltán lett köztiszteletben álló, őszinte megbecsülésnek örvendő "tanár úr". Nem személytelen "professzor úr", hanem tanár, aki igazságra és önvizsgálatra oktatott már egy olyan korban is, amikor az igazság az ideológia szolgálóleánya lett. 1972-ben megjelent könyve, a Rekviem egy hadseregért megkavarta a történettudomány békés vizeit, a doni hadsereg kálváriájának feltárásával elkerülhetetlenné tette az akkori eseményekkel történő őszinte számvetést, s néhány olyan személyiség - például Jány Gusztáv - szerepének, tevékenységének újraértékelését szorgalmazta, akikről addig csak negatív minősítéseket lehetett olvasni.

Az igazságtevés és értékmentés gesztusai jellemzik irodalomtörténetét (Diák, írj magyar éneket, 1983), amelyben akkor még tilalmi listán lévő írókról elismeréssel írt. Márai Sándorról például: "Stílusművészetének nem múló becsű remeke a Krúdy Gyula alakjáról mintázott regény: Szindbád hazamegy (1940). Íróelődről ilyen tisztelgőn emlékező regényt aligha írtak. Egyszersmind és éppen ezért ars poetica is ez, zord időkben a hazát s művészetet pátosz nélkül, csendes belső meggyőződéssel szolgáló író vallomása." Akkoriban Márairól nem volt szokás ilyen jellemzést írni! A "diák", "deák" még egy fontos munkája címében szerepel: Deáki bötüről magyar nyelvre. Ez a forrásértékű kitűnő mű Hunyadi János korától Pázmány Péter századáig tekinti át a magyar bibliafordításokat. A szemelvényeket egy tanulmány előzi meg, amelynek legfontosabb jelzős szerkezete a "keresztény Nyugat-Európa". Nemeskürty István ugyanis a magyar állam talpkövének költőelődeinek szellemében a "tiszta erkölcsöt", azaz a keresztény hiten alapuló életszemléletet és életformát tekinti, s ennek megvalósulását és hagyományteremtő kisugárzását mutatta meg Kis magyar művelődéstörténetében. Irodalomtörténete és művelődéstörténete is több kiadásban jelent meg. Annak az igénynek bizonyítékaként, amelyről manapság nem szokás tudomást venni. A művelődéstörténet bevezetésében Szent-Györgyi Albert imádságából idéz: Uram! Engedd, hogy társaid legyünk az alkotásban, megértsük és megszépítsük a te kezed munkáját, hogy ez a mi bolygónk a békesség, a bőség, a boldogság és szépség biztos otthona lehessen!

A rendületlenül őrhelyén álló Nemeskürty István is ezt az imádságot mormolja. Reméljük, még sokáig.

Rónay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu