Bajzák Erzsébet M. Eszter

"Én veletek vagyok mindennap - a kétszintű érettségin is!"

Jézus bátorítja a csüggedőket, az érettségi előtt izguló diákoknak pedig minden bizonnyal hozzáfűzné, hogy ebben a nem mindennapi élethelyzetben is szerető jelenlétével erősíti őket.

A 2005-ben bevezetésre kerülő új típusú, kétszintű érettségi vizsga koncepciójának ismertetése előtt elengedhetetlen a vizsgareform előzményeinek bemutatása.

A gimnáziumi oktatás feladata kezdettől fogva az volt, hogy megalapozza a diákok műveltségét, kialakítsa bennük az önművelés és önnevelés, továbbá az ismeretek alkalmazásának képességét (kompetenciák). Ezt a nevelési-oktatási folyamatot, a tanulók szellemi-lelki érettségét, a magasabb szintű tanulmányokra és a felnőtt életre való felkészültségét az érettségi vizsga (matúra) eredményei igazolták. Ez az oktatási és vizsgarendszer évtizedeken át kiválóan teljesítette kitűzött feladatát. A diákok véresen komolyan vették az érettségit, amelynek társadalmi rangja és tekintélye volt: szorgalmasan készültek a vizsgára, és legtöbbjük ekkor nyújtotta diákélete legjobb teljesítményét, hiszen "megérett". Ezt a vizsgát követte a felsőfokú tanintézetek felvételi vizsgája, amelynek követelményeit valóban csak a legkiválóbbak voltak képesek teljesíteni.

Az oktatás és az érettségi tartalmi-formai reformját - bár közhelynek tűnik - maga az élet követelte. A születések számának drámai csökkenése az utóbbi tíz-húsz esztendőben, az oktatás modernizációjának szükségessége az információs társadalomban megváltoztatta az iskolaszerkezetet, a tanulói összetételt. Az oktatáspolitika célkitűzése az, hogy a középiskolás korosztály legalább 70-75%-a szerezzen érettségit, amelynek immár nemcsak az a feladata, hogy képessé tegye a diákokat a felsőfokú képzésre, hanem hogy a munkaerőpiacra vagy az érettségi utáni szakképző intézményekben való továbbtanulásra is felkészítse őket. Óriási változás ez a tíz-tizenöt évvel ezelőtti gyakorlathoz képest, amikor az általános iskolát végzettek 25-30%-a tanulhatott tovább gimnáziumban vagy szakközépiskolában kemény felvételi megmérettetés után, míg 70%-uk a szakképző iskolákba került.

A középiskolák száma azonban nem csökkent párhuzamosan a tanulólétszámmal. Csökkent viszont a diákok tudása, felkészültsége: felmérések igazolják, hogy a magyar általános iskolások óriási százaléka nem tud rendesen olvasni, nem érti az olvasott szöveg lényegét, nem tudja elvégezni az alapvető számtani műveleteket. Az általános iskolából tanulási kudarcokkal, gyakran részképesség-kieséssel, magatartászavarokkal, a családban szerzett sérülésekkel, szociális hátránnyal középiskolába kerülő diákok számára elvégezhetetlen és túlméretezett a középiskolai tantervi követelmény. Ilyen helyzeten a legjobb tanári testület sem tud úrrá lenni, különösen azért nem, mert társadalmi presztízse és anyagi megbecsültsége folyamatosan romlik. Nem várható el a pedagógustól, hogy szakmailag rendszeresen továbbképezze magát (még ha ennek a lehetőségét törvény garantálja is), minden szabad idejében a lemaradó diákokat korrepetálja, a megaláztatásokat is erkölcsi tartással viselje, amikor megélhetéséért, családjáért méltatlan kenyérkereseti források után kell kutatnia. A liberális oktatási kormányzat törvényei és rendeletei sorozatosan arcul csapják a pedagógusokat: kötelezettségek sorát és terhét rakják vállukra, de emberi méltóságukat, tekintélyüket a kiskorú gyermekek és a szülők "jogainak" deklarálásával súlyos krízishelyzetbe hozzák és megsértik.

Az új érettségi vizsga két legfontosabb jellemzője a kétszintűség és a tartalmi modernizáció. A különböző képességű és felkészültségű érettségiző diákok középszinten és emelt szinten tehetnek érettségi vizsgát. A középszintű a munkaerőpiacon és a magasabb szintű szakképzésben való elhelyezkedést biztosítja a diákok számára. Az emelt szintű érettségi egyben "belépő" a felsőoktatásba, szükségtelenné teszi a felvételi vizsgát. A vizsgakoncepció azonban épp ezen a ponton nem valósulhat meg 2005-ben. Az egyetemek és főiskolák nem kívánják meg felvételi feltételként az emelt szintű érettségi vizsgát, kivéve a bölcsészettudományi karokat egyes idegen nyelvi szakok esetében. Ezzel látszólag megkérdőjeleztetett az emelt szintű érettségi létjogosultsága. Úgy tűnik, hogy az emelt szintű érettségi vizsgára elsősorban a magas szintű képzést nyújtó középiskolák buzdítják diákjaikat, a többiek inkább lebeszélik őket. A kétszintű érettségi vizsga mellett szóló leghatásosabb érv, hogy objektív, országosan egységes értékelést jelent, összehasonlíthatóvá teszi az iskolák eredményeit.

A tartalmi modernizáció lényege, hogy a matematika és a hittan kivételével valamennyi tantárgyból írásbeli és szóbeli vizsgát kell tenniük a diákoknak. A tartalmi és formai követelményeket részletes leírás tartalmazza, amely mindenki számára nyilvános. Ennek kidolgozását az a társadalmi és szakmai igény támasztja alá, hogy az érettségi követelményei legyenek átláthatók, egyértelműek, valamennyi érintett ismerje a vizsgán nyújtandó teljesítmények lehetséges tartalmi összetevőit, valamint hogy a teljesítmények értékelése, minősítése az írásbeli és a szóbeli teljesítmény sajátosságainak megfelelő világos, érthető kritériumok szerint történjék.

Az idei érettségin talán a legnagyobb problémát az okozza minden érintett számára, hogy az új vizsgarendszer bevezetését nem előzte meg kellő előkészítés. Sajnos az oktatás most is a politika játékszere. A koncepció kidolgozása már 1997-ben, a jogszabály megjelenésével egy időben elkezdődött, és a szakemberek folyamatosan nyilvánossá tették az elkészült szakmai anyagokat. Nyolc év elegendő egy ilyen új rendszer kidolgozásához és bevezetéséhez még akkor is, ha - jelen esetben - a kimeneti szabályozás, tehát a középiskolát záró vizsgák követelményrendszere határozza meg az alsóbb évfolyamok tananyagát és tanítási módszereit. Politikai érdekek és a nyilvánosság előtt folyó csatározások elfedték a háttérben erőteljes ütemben folyó szakmai munkálatokat, és abban az illúzióban ringatták az érintetteket, hogy mindez még sokáig nem fog megvalósulni.

Bízvást mondhatjuk, hogy a felelős, diákjaik érdekét szívből szolgáló pedagógusok időben felkészültek, és minden lehetőt megtettek diákjaik érdekében, bár mindehhez már csak "pillanatok" álltak rendelkezésükre. A 2003-2004-es tanévben tíz tantárgyból kaptak kiképzést önként jelentkező pedagógusok az új érettségiztetésre. A Katolikus Pedagógiai Intézet 2004 márciusától kezdődően mintegy kétezer - a három történelmi egyház iskoláiban tanító - pedagógusnak nyújtott szakmai képzést az új típusú érettségiztetéshez. Egy merőben új vizsgarendszer gyakorlata azonban csak hosszú évek munkája és tapasztalatai alapján kristályosodik ki. Az átállás, az új módszerek elsajátítása a pedagógusok számára is nagy szakmai kihívás. Természetesen az első új típusú érettségi nem fog olyan olajozottan, zökkenőmentesen folyni, mint az eddigiek, de a felmerült problémák mérlegelése és értékelése az elkövetkező tanév(ek) érettségire felkészítő tanárai számára sok hasznos, alkalmazható tapasztalatot és módszertani megoldást fog nyújtani.

A hivatásukat lelkesen, elkötelezetten és szakmailag felkészülten végző pedagógusok ezt a vizsgaformát és követelményt is úgy fogják teljesíteni, hogy a felkészülés, az izgalom és az elért eredmények egyaránt növendékeik szellemi-lelki javát szolgálják.

(A szerző a Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek rendjének tagja, a Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképzési Intézet vezetője.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu