|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Eucharisztia és Szentlélek Az Eucharisztia Évében gyakran hivatkozunk II. János Pál pápa Az egyház az eucharisztiából él kezdetű enciklikájára, melyben összefoglalja az egyház kétezer éves hitét, de rámutat azokra az új szempontokra is, amelyek segítenek bennünket annak a szentségnek a megértésében, amelyről a II. vatikáni zsinat óta azt szoktuk mondani, hogy "csúcs és forrás" az egyház életében. Legtöbbször csak Krisztus és az eucharisztia kapcsolatáról szoktunk beszélni. Figyelmünk teljesen Krisztus felé fordul, aki objektuma és szubjektuma az eucharisztiának, vagyis aki megvalósul az eucharisztiában, és aki megvalósítja az eucharisztiát. A Szentatya viszont rádöbbent bennünket arra is, hogy az eucharisztia olyan "égi ajándék", amelyben Isten, a mi Mennyei Atyánk Krisztust adja nekünk a Szentlélek ereje által. Az eucharisztia által is a szentháromságos egy Istennel kerülünk közösségbe, és e sajátos kapcsolat létrejöttében kiemelt szerepe van a Szentléleknek. A hagyományos szemléletmódhoz viszonyítva újszerűnek tűnik az a meglátás, amely szerint "a testével és vérével való egyesülés által Krisztus a Lelkét is közli velünk", illetve "növeli bennünk Lelkének ajándékát". A Szentatya állításának szemléltetésére idézi Szent Efrémet, aki így buzdította híveit: "Vegyétek és egyetek belőle mindnyájan, és egyétek vele együtt a Szentlelket" (17. p.). Igaz ugyan, hogy az eucharisztia elsősorban Krisztus ajándéka, de az üdvtörténet jelenlegi fázisában nem feledkezhetünk meg arról, hogy a "Fiú és a Szentlélek közös és szétválaszthatatlan tevékenysége, mely létrehozta, építi és fenntartja az egyházat, és mindez az eucharisztiában történik" (23. p.). Nyilvánvaló, hogy az enciklika a korábbiaknál hangsúlyozottabban tanítja az epiklézis fontosságát: a kenyér és a bor nemcsak a teremtő Ige (latinul: vi verborum), hanem a Szentlélek által válik Krisztus testévé és vérévé (17, 23. p.). A Szentatya szerint még Mária, "az eucharisztikus asszony" is segít bennünket a valóságos jelenlét misztériumának megértésében. Gondoljunk arra, hogy ahogyan a Fiú a Szentlélek erejéből lett emberré Mária méhében (vö. angyali üdvözlet), ugyanúgy a Szentlélek teremtő ereje által lesz a kenyér és bor a szentmisében Krisztus teste és vére. "Máriának azt kellett elhinnie, hogy akit méhében fogan a Szentlélek erejéből (Lk 1,30-35) az Istennek a Fia. Mária hitének folytatásaként az eucharisztia misztériumáról nekünk azt kell elhinnünk, hogy ugyanaz a Jézus, Isten Fia és Mária Fia, teljes istenemberi valóságában jelen van a kenyér és a bor színe alatt" (55. p.). Az elmúlt évszázadokban a nyugati teológia, a latin liturgia a valóságos jelenléttel kapcsolatban a konszekráció fontosságát hangsúlyozta, a keleti teológia és liturgia az epiklézisnek, az átváltoztatás szavai után elmondott Lélek-hívó imádságnak tulajdonított nagyobb jelentőséget a valóságos jelenlét létrejöttében. A nyugati eucharisztia-tan a reformátorok tanításával szemben elsősorban azt hangsúlyozta, hogy Krisztus valóságosan jelen van az eucharisztiában, az ortodox hagyomány pedig arra is súlyt helyez, hogy nemcsak az alapítási igék elmondása, hanem a Szentlélek által valósul meg az ő jelenléte. Ez a szembeállítás ma már a múlté. A II. vatikáni zsinatig a szentmise római kánonjában a Szentlelket csak egyetlenegyszer említettük a szentmisében, a doxológiában: "őáltala, ővele és őbenne... a Szentlélekkel egységben." Most már viszont mindegyik új eucharisztikus imádságban két Lélek-hívással is találkozunk: az átváltoztatás előtt a felajánlott adományokra, az átváltoztatás után pedig az eucharisztiában részt vevőkre hívjuk le a Szentlelket. A Szentlélek az, aki egybegyűjt bennünket az eucharisztikus közösségbe, minden szentmisében a Szentlélekkel egységben imádkozunk, és ő az, aki átalakító erejével Krisztus misztériumát jelenvalóvá teszi számunkra. A nyugati egyház tanítását az újkatekizmus így foglalja össze: "Az eucharisztia szentségének lényegi jelei a búzakenyér és a szőlőbor, amelyekre a pap lehívja a Szentlélek áldását, majd a pap mondja ki az átváltoztatás szavait" (KEK 1412). Dolhai Lajos
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|