|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
LITURGIA Zsoltározás (Az imaórák liturgiája - 14.) A zsoltárok mondása különböző hangsúlyjeleket téve ősi hagyományra tekint vissza a kereszténység, de már a zsidóság történetében is. E gazdag hagyományból merítve a zsolozsmázás jelenlegi rendje többféle lehetőséget kínál számunkra. Mint minden más liturgikus cselekmény, a zsoltározás is végezhető latinul, illetve anyanyelven, közösségben vagy egyedül, de legfőbb célja természetesen az, hogy egyre inkább megérezzük a zsoltárok ízét és szépségét. A zsoltározás végezhető közösségben énekelve, máskor egyszerűen mondva, versenként, illetve szakaszonként váltakozva. A zsoltárok előtt és után egy keretverset, úgynevezett antifónát mondunk, a végén imádkozott antifónát pedig megelőzi a "Dicsőség az Atyának..." kezdetű szentháromságos dicsőítés. Mivel a zsoltárok különböző hosszúságúak, a terjedelmesebbeket részekre osztva mondjuk, hogy az egyes imaórák szerkezete állandó legyen, mindazonáltal az egyes zsoltárok eredeti értelme a felosztás ellenére világosan érthető marad. Zsolozsmáskönyvünk a 150. zsoltár egy hét alatt történő elmondásának hagyományától eltérvén négy hétre osztotta be a zsoltárokat, néhányat kihagyott, ugyanakkor a hagyomány szerint jelentősebbeket többször imádkozzuk. A négyhetes beosztásból az átokzsoltárok (57, 82, 108) maradtak ki, illetve néhány ilyen témájú zsoltárvers, bár ennek ellenére elmondható, hogy bizonyos élethelyzetekben ezeket is meglepően jólesőn lehet imádkozni. A reggeli és esti dicséret zsoltárainál a zsolozsmáskönyv összeállítói olyanok kiválasztására törekedtek, amelyek közösségi imádkozásra különösképpen alkalmasak, és - hasonlóan a befejező imaórához - a napszaknak is megfelelőek. A vasárnapi imaórákba a húsvéti misztérium kifejezésére alkalmas zsoltárok kerültek, péntekre pedig a bűnbánatról és a szenvedésről szólók. Néhány sajátosan tematikus zsoltár - erőteljesen előképi jellege miatt - a liturgikus szempontból kiemelt időszakok, az advent, karácsony, nagyböjt vagy húsvét megfelelő napjaira került. Az ezek előtt és után imádkozott antifóna különösen kiemeli a liturgikus ünneppel való kapcsolatukat. Látható, hogy a zsolozsmáskönyv összeállítói arra törekedtek, hogy élethelyzetüknek megfelelően mind a szerzetesi, papi, mind a világi hívő közösségek teljesíthessék az egyház szent szolgálatát: összejöveteleik alkalmával végezzék a zsolozsma egy részét, bárhol vannak is együtt imádság, apostoli munka vagy bármi más címen. Hogy mindnyájan mindenekelőtt a liturgia keretében tanuljuk meg, mit jelent lélekben és igazságban imádni Istent. Káposztássy Béla
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|