Homíliavázlat

Ünnep - mindennap

Ünnepi ülés keretében adták át a kitüntetést... Díszvacsorát adtak X. tiszteletére... Gyakran hallunk hasonló híreket, amikor egy közösség - a társadalom, az állam vagy egy egyesület, intézmény - valakit meg akar tisztelni, érdemeit el akarja ismerni. Ilyenkor nagy "töménységben" hangzanak el az ünnepeltet méltató beszédek, szinte elhalmozzák őt a tisztelet jeleivel, fölsorolják minden (valós és vélt) érdemét... Nem ritka azonban, hogy egy ilyen ünneplés hátterében a lelkiismeret-furdalás áll - vagy legalábbis a külső szemlélőben ilyen gyanú ötlik fel -, mivel az illető munkáját, áldozatát a dicsőítésére megrendezett alkalmon kívül máskor talán "elfelejtik" észrevenni, megköszönni és értékelni.

Pünkösd a Szentlélek Isten ünnepe - az egyetlen a maga nemében az egyházi év során. S a mai szentmise olvasmányaiban szinte korlátlan bőséggel halmozzuk a Lélek műveinek felsorolását, "érdemeinek" emlegetését. Hallottuk a pünkösdi csoda történetét: a lángnyelvekben a Lélek erejének leereszkedését az apostolokra, és azt, hogy a nyelvek csodájában hogyan állt helyre a népek Bábelnél megtört megértése. A zsoltár az élet ajándékozójaként és fenntartójaként magasztalja Isten Lelkét. A szentleckében Pál nem kevesebbet állít, mint hogy minden Istent megvalló szó közvetlenül tőle, a Lélektől származik az emberben. Őt tartja Krisztus teste építőjének, és benne látja az egység megvalósítóját az emberek között. A szentlecke után énekelt szekvencia - szintén a Szentírásra alapozva - hét ajándékát emlegeti. Még az evangélium utolsó mondatában is hallunk újdonságot: itt tudjuk meg, hogy valójában ő a bűnbocsánat megvalósítója az apostolok szolgálatán keresztül... S akkor még nem is fejtettük ki azt, amit a Szentírás így fogalmaz meg: "Bennünk a Lélek imádkozik"; nem emlegettük, hogy ő a Vigasztaló, a Paraklétosz...

Ám ha az ünneplés kapcsán hirtelenjében ekkora jelentősége tárul fel a Szentléleknek az egyén és a hívő közösség életében; ha - mint kiderült - lényegében ő az egyház minden életmegnyilvánulásának forrása, akkor joggal kérdezhetünk rá: vajon ezen az egyszeri ünneplésen kívül is eléggé számon tartjuk jelenlétét, számítunk működésére? Valóban annyira jelen van bennünk és közöttünk a Lélek napról napra, amennyire szeretne és lehetne?

A valóság az, hogy legtöbbször nem eléggé hagyatkozunk a Szentlélekre keresztény hétköznapjainkban. Pedig ő nem csak egy díszünnepélyt szeretne részünkről pünkösd alkalmával; nem azt akarja, hogy az ünnepi szentmise részünkről "díszvacsora" legyen számára - évente egyszer. Ő bennünk akar élni, várja szólításunkat, ráhagyatkozásunkat, azt, hogy minden lépésünkben kérjük és vegyük számításba erejét. Benne teremtett életünk legyen élet - ővele!

Nobilis Márió

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu