Szentírás-magyarázat

Küldelek titeket - vegyétek a Lelket

Pünkösdvasárnap - Jn 20,19-23

A mai evangéliumban a feltámadt Jézus - bár más-más hangsúllyal - két ízben is köszönti tanítványait: "Békesség nektek!" Először mintegy "váratlan vendégként" betoppanva - bátorító üdvözlettel, másodszor pedig búcsúzó barátként a földi gondjaikkal egymásra utaltakat - áldáskívánással: Isten áldása kísérje útjukon, s legyen eredményes missziós munkájuk.

Ami az Atya és közötte történik, azt - János evangéliumában - Jézus szinte rávetíti a közte és a tanítványai között fennálló kapcsolatra: "A tanítást, amit nekem adtál, átadtam nekik" (17,8), "Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket" (15,9)... Mindaz, amivel Jézus igazolja prófétai küldetését a zsidók előtt - hogy tudniillik az Atyától jött - nemcsak azért történik, hogy önmagát tegye hitelessé, hanem hogy megalapozza a tanítványok küldetését is. Elküldte az Atya a Fiút, de az Isten országának prófétai szolgálata nem fejeződött be Jézus feltámadásával és mennybemenetelével, hanem folytatódik: a tanítványok elmennek hirdetni az evangéliumot az egész földre. Szakaszunkban Jézus tanítványait kívánja megerősíteni: Nektek tudnotok kell, amit végeztek, nem önszorgalomból történik, hanem Isten akaratából. Azért, hogy az egész világ eljusson a ti örömötökre.

Jézus küldetése egyenlő a tanítványokéval. Az azonosságot egyrészt szóval fejezi ki az Úr, másrészt cselekedetével: rájuk lehel, miközben azt mondja nekik: "Vegyétek a Szentlelket!" Ahol Jézus megjelenik, ott jelen van a Szentlélek. Talán azért olvasunk erről a Lélek eljövetelét megelőző eseményről éppen ma, az ünnepen. Mert ahol Jézus Krisztus jelen van, ott egybeesik a húsvét, a Lélek kiáradása és a világra szóló misszió. Pünkösdkor a tanítványok a földről mennybe ment Fiúnak a Lelkét kapják, de most még az Úr jelen van, s ezt a Lelket azért adja ilyen érzékletes formában, hogy amikor elküldi az egész világ számára, felismerjék: a missziós parancs teljesítéséhez kapták. Küldelek titeket - vegyétek a Lelket! Majd az első pünkösdkor, amikor érzékelik a Lélek kiáramlását, nem fognak parancsot kapni, ám emlékezniük kell, hogy a Lélek a küldő és megszentelő Lélek.

Egészen sajátos az a mód, ahogyan Jézus a Lelket átadja: rájuk lehel. Egyfelől jelentheti e kifejezés Isten Szentlelkének valóságos, érzékletes közvetítését. Sőt, azt is felvillanthatja: a Lélek erő, aki nem látható ugyan, és azt sem lehet tudni, honnan jön és hová megy, de hatását éppúgy lehet érzékelni, mint a szellőét (3,8). Másfelől viszont a kezdetre emlékeztet: Isten úgy teremtette az embert, hogy "az élet leheletét lehelte belé" (Ter 2,7). Pünkösdkor azonban Jézus a személyességnek és az intimitásnak olyan "többletével" ajándékozza meg övéit, amely elengedhetetlen feltétele minden prófétai küldetésnek és bűnbocsátó hatalomnak.

A mai ünnep örömhíre mindnyájunk számára bizonyosságul szolgálhat: Jézus nemcsak küld bennünket, hanem megadja annak lehetőségét is, hogy küldetésünknek eleget tegyünk. Személyesen szólít meg, és személyesen adja saját Lelkét, hogy erőnk legyen megbízatásunkat háborítatlanul teljesíteni.

Sulyok Elemér

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu