Beszélgetés Istennel - három dimenzióban

Egy egyházművész szobrász: Pálffy Katalin

"Hermész Triszmegisztosztól megtanulhatjuk, hogy az Isten-tudat velünk született emberi tulajdonság, s az értelem hivatása, hogy feltárja azt. Pálffy Kati keresése Istennel való kérdezz-felelek játék, melyben a kérdések és a válaszok is szobrokban rögzülnek. Mély kötődése természetes, a nagycsütörtökön született szobrásznő nem szabadulhat a kereszthalál fenséges drámája átélésének élményétől. Munkásságának talán legjelentősebb vonulata a szenvedéstörténet képi ábrázolása..." - nem lehet tömörebben összefoglalni Pálffy Katalin munkásságát, mint egyik hajdani mestere, Pál Mihály szavaival.

A hetvenes évek közepén egy fiatal szobrásznő meglepő munkával jelentkezett a Képzőművészeti Vállalat szokásos heti zsűrizésén: plakettet tett eléjük, melyen egy szemmel láthatóan áldott állapotban lévő asszony végtelen alázattal csókolja meg egy ugyancsak áldott állapotú nő kezét, miközben finoman megérinti a domborodó hasat... A zsűri tagjai művelt férfiak voltak, minden kétséget kizáróan felismerték a Vizitáció megkapó pillanatát. És anélkül, hogy bővebb magyarázatba bocsátkoztak volna, visszautasították a művet. Ám Pálffy Katalin újra meg újra bevitte Vizitációját ugyanazon zsűri elé, míg el nem fogadták. Kétszáz példány hamarosan el is kelt belőle a Képcsarnok boltjaiban. Ezzel mintha megszűnt volna a gonosz varázslat: az egyházművészet - ha a kritika nem is vett tudomást róla - ismét bevonult a magyar képzőművészeti életbe. A szentekről folyamatosan készített több száz darabos sorozat egyházi iskolák, magánotthonok, szerzetesrendek falát díszíti azóta. És együtt egész kiállítási anyaggá nőtt.

Pálffy Katalin meggyőződése, hogy magas szintű egyházművészeti munkát csak olyan alkotó képes létrehozni, aki belülről éli át a hitet, s eljut a lelki fejlődésnek arra a fokára, amelytől már beavatottá válik. Életének filozófiája különös keveréke a spiritualizmusnak és a két lábon a földön járásnak. Az imák, szentáldozások, megerősítő lelkigyakorlatok Pálffy Katija képes arra, hogy negyvenkilónyi bogácsi vörös kőből a Szent Gyermeket szinte önmagába záró Madonnát faragjon, de ha gondban élőről értesül, azonnal kész a gyakorlati megoldással, miként segíthet rajta.

Éltetője több művészeti társaságnak: a Csepel Galéria Egyesületnek, a keresztény művészeket tömörítő Olajágnak, kurátora a Hatvani Galériának, a rákoshegyi Erdős Renée Ház képzőművészeti körének, a csepeli Kék Iskola Galériának. Nyaranta Sirokon képzőművészeti alkotótábort vezet. Az ő ötlete, hogy gyermekkorának helyszíne, Hatvan évente rendezze meg az Egyházművészeti Pályázatot. Az idén Szent Flórián a téma, aki ezerhétszáz éve teljesítette isteni küldetését: a vértanúságot.

Pálffy Kati boldog, hogy napjainkban újra épülnek templomok. Művészként érti, hogy az építész korunk hangulatát igyekszik kifejezni a modern architektúrával. De, mint mondja, a kétezer éves hagyomány adott: "Amikor én egy Krisztust szánok a templom falára, annak valóban Krisztusnak kell lennie, mögötte a feszülettel."

Bódys Szilvia

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu