Czigány György

Tíz mondat Simándy Józsefhez

Kedves Jóska, persze tudod, hogy Lohengrin, Stolzingi Walter, Don José, Florestan, Otello vagy Bánk bán indulatainak színpadon valósággá érő zenei, színészi szépségeit köszönhetjük neked. És a Psalmus Hungaricus, a Verdi-rekviem, a IX. szimfónia szólóira gondolva azt érzem, az anyanyelv természetességével szólal meg általad a dallam, akár Kodály írta, akár Verdi vagy Beethoven. A szorongató szépségről beszéltél egyszer nekem, a szimfonikus zenekar hangszereinek öleléséről, amikor a szólista a hangzás közepében maga is hangszerré válik, lényét megremegteti az akusztikus erők tiszta beszédének súgása, suttogása. Azután (merjük kimondani) könynyeivel küzdve énekelni kezd, élére állva hatalmas folyamatoknak. Az operaénekes szakmájáról szólva régi emlékek jutottak eszedbe. Inas voltál 1931-ben az Autótaxi Vállalatnál, míg nyolc esztendővel később a Városi Színházhoz kerültél kardalos segédszínésznek... Közben hányféle autón dolgoztál: a szürke taxi kiskocsijaitól kezdve a nyolchengeres Fordokig, de az Ezredes utcában teherautót, autóbuszt, tankot s mindenféle csodabogarat javítottál. Azokban az időkben, ha valaki meg akart élni egy szakmában, akkor azt nagyon jól kellett tudnia. Amikor énekelni kezdtél, akkor is a pontosságra törekedtél, a szakmailag tökéletes munkára, ezért lehetett, hogy amikor színpadon álltál, már nem kellett arra gondolnod, hogy a hangot hogyan formáld meg; akkor már csak az az esendő ember vagy hős volt a díszletek közt, akit élővé teremtettél... Úgy tudjuk, ma is velünk vagy: hanglemez, rádió- és tévéfelvételek, film segíti ezt, de természetessé a szeretet emlékező ereje teszi.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu