Víz alulról, felülről

Egy tiszai kenutábor élményei

Kissé nehézkesen indult el az idei vízitúránk. A hajóinkat szállító utánfutónak útközben elromlott a hátsó lámpája, és csak nagy nehézségek árán sikerült megjavíttatni, így a hajók késve értek az indulás helyszínére.

Az első napon még nem tudtunk vízre szállni, fölvertük tehát a sátrakat, és az éjszakát Tiszabecsnél töltöttük. Itt folyik be a Tisza Magyarországra, és van egy rövid szakasz, amikor határfolyó: a bal partján Magyarország, a jobb partján pedig Ukrajna helyezkedik el. Meg is látogattak minket a határőrök a táborhelyen, de nem vették rossz néven, hogy ott vagyunk, csak figyelmeztettek, nehogy átmenjünk a túlpartra...

A második napon már, miután Schulek Dávid túravezető tanár beosztotta a kormányosokat és "legénységeiket", szerencsésen útnak indult a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium "flottája". Az előző esti esőnek köszönhetően jócskán megemelkedett a víz szintje, de azt mondják, arrafelé ez nem szokatlan jelenség: egy-egy nap alatt akár egy métert is változhat a vízszint. A Tisza folyása nagyon gyors volt, így könnyű menetnek néztünk elébe, tekintve, hogy a túrán végig lefelé haladtunk. Átlagosan körülbelül húsz-husonöt kilométert eveztünk naponta.

Volt olyan nap is, amikor el sem indultunk. Egy igen esős éjszakán voltunk túl, amikor tanáraink úgy döntöttek, aznap elrendelik a szokásos egy nap pihenőt. Délre már verőfényes napsütésben izzadtunk a közeli falu, Jánd focipályáján. Később a közeli Vásárosnamény gyönyörű aquaparkjának csúszdáiról csobbantunk nagyokat a vízbe.

Persze vízbe csobbanni a hajóból a Tiszába is lehet, főképp, ha az idő megfelelően meleg, és a víz elég tiszta. Az időről csak annyit, hogy mindennap esett egy kicsit az eső. A széllel gyakran meggyűlt a bajunk, a legrosszabb pedig az volt, amikor mindez egy kiadós zuhéval párosult. Aznap a tomboló szél végül elfújta az esőfelhőket, így estére megérkeztünk a tivadari kempingbe.

Tivadarban nincs katolikus templom, de vasárnap lévén megszenteltük az Úr napját. Betértünk hát a református templomba, és részt vettünk az istentiszteleten, ami legkevésbé túravezetőnknek, Schulek tanár úrnak volt ismeretlen, hisz ő evangélikus. Ez a nap tehát az ökumenizmus jegyében zajlott.

Vízimóka

Aki járt már vízitúrán, az tudhatja, hogy az ilyen események elmaradhatatlan mókája a fröcskölés. Nincs annál jobb érzés, mint a hajóban napozó lányokat vagy az egyetlen száraz pólóját hordó tornatanárt vízzel beteríteni. Ezzel két dolgot válthatunk ki: a lányok visítoznak, megunhatatlan arckifejezéssel és stílusban átkozzák az őket lefröcskölőket, valamint a tanár úr nálunk jóval technikásabban visszafröcsköl, esetleg beugrik a vízbe, és jól megbillegteti a néhány perccel azelőtt még kajánul kacagó, fröcskölődő diák hajóját.

És hogy mi minden történik még egy kenutúrán, azt megtudhatja bárki, aki a következő év folyamán megkeres egy társaságot, és elmegy velük evezni. Lehet, hogy összefutunk.

Mohay Bence

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu