Az egyház megtapasztalása

Ifjúsági gyalogos zarándoklat Esztergomból Mátraverebély-Szentkútra

A nyár végén az ország legkülönbözőbb pontjairól mintegy kétszázan gyűltünk össze, hogy tizedik alkalommal is útra keljünk azért, hogy öt nap alatt gyalog eljussunk Esztergomból Mátraverebély-Szentkútra.

A résztvevők többsége gimnazista-egyetemista korú volt, de akadtak idősebbek és fiatalabbak is, családok, szerzetesek.

Az idei zarándoklat mottója a legutóbbi pápai enciklika címe volt: "Az egyház az eucharisztiából él." A Pilisen, Börzsönyön és a Cserháton át vezető úton a zarándokok megtapasztalhatták e gondolat igazságát.

Először is a "zarándok életmód", a közös programok (bemutatkozás, játékok, vetélkedők), az elmélyült beszélgetések és különösen a szentmiséken való részvétel volt az, ami az élet igazi középpontjára irányította figyelmünket. Az eucharisztia formált minket közösséggé szentségi értelemben is, de az eucharisztia szó alapjelentése (hálaadás) szerint is. Ezt az utat ugyanis együtt és egymást segítve, egymásért különböző szolgálatokat vállalva tettük meg. Így az út során számtalanszor elhangzott a köszönet és hálaadás szava. Ez az, ami valóban megjelenítette az egyházat minden résztvevő számára.

A zarándokok különösen is kifejezik hálájukat azoknak a falvaknak, melyekben útjuk során szállást kaptak, vagy azoknak az egyházközségeknek, amelyek tagjai az út során megvendégelték őket. Semmihez sem hasonlítható az, amikor valaki így tapasztalja meg, hogy egy egyházhoz tartozunk, hogy Jézus miatt közünk van egymáshoz, még akkor is, ha nem ismerjük egymást. Kemence, Nagyoroszi, Patak, Csesztve, Szügy, Őrhalom, Szécsény, Kisgéc, Magyargéc, Nógrádmegyer azok a helységek, ahol - az embernek az az érzése, hogy szinte versengő szeretettel - vendégül látják a zarándokcsoportot.

Ingyenes szeretet - hiteles válasz

Sok zarándok, az élet értelmét kereső fiatal kérdezi, hogy miért, honnét is ez a nagy szeretet. Hiszen a mindennapi életben ilyenfajta ingyenességet alig-alig tapasztalunk. Ritka alkalom, hogy ennyire hitelessé tud válni az a nagyon sokszor elhangzó válasz: Krisztusért. Akik ezt megjelenítik, azok a Jézus iránti szeretetükről tesznek tanúságot a zarándokok előtt, akik ezt érzékeny lélekkel észre is veszik.

A másik, ami feltűnik a zarándokoknak, hogy amikor egy-egy településen áthaladnak, vagy valahová megérkeznek, kedvesen fogadják őket, meghúzzák a harangokat, integetnek nekik, nemegyszer könnyes szemmel.

Amikor kétszáz fiatal megérkezik egy háromszáz vagy ezerlelkes településre és betér annak templomába, az ünnep a helybéliek számára. Ünnep, mert olyan embereket látnak, akik hallgattak szívük indítására, akik a kereszt után mennek, s mindezt úgy teszik, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Pedig tudjuk, hogy nem az. Lehet, hogy a sírva integetők különösen is tudják - saját gyermekük, unokájuk révén -, hogy nem az. A zarándoklat így maga is tanúságtétellé, vigasztalássá és egyháztapasztalattá válik azok számára is, akik befogadják a fiatalokat.

A megérkezés öröme, a bűnbánati liturgia a szentkútnál, keresztségi fogadásunk megújítása, a hagyományos éjszakai virrasztás, az ünnepi zsolozsma és a záró mise azután újra a szentség szférájába emeli a zarándoklat alatt történteket, vele együtt egész életünket. Azt, hogy mi minden játszódott le egy-egy ember lelkében a zarándoklat alatt, azt a megérkezéskor még nem lehet tudni, hetek, hónapok alatt derül majd ki. A zarándok érzi, hogy valami fontos és jó történt vele, ezért tervezgeti már a búcsúzáskor, hogy jövőre is eljön.

Varga Kapisztrán OFM

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu