Jegyzetlap

Újra elgondolt világ

Nem hiszem, hogy mindent elgondoltak már, mindent megírtak, mindent kipróbáltak, mindent alkalmaztak már. És a szép, új világnak megmarad a hatalom - semmihez sem hasonló, de megbetegítő - mámora, s vele az erő, mely az elégedetlenkedő mozgásokat éberen figyeli, sakkban tartja s megtorolja. S az eredmény a "boldog ember-állat" nyers testisége, a sima és kicsi agya, a makogó elégedettsége, a leplezetlen cinizmusa: aki bírja, marja. Aki nem bírja, elhullik... Ez pedig a tragikus végkifejlet tőmondatba rejtett képlete. Ha már a sokaság, egész népek hullanak el, mert nem bírják, nélkülük szükségképpen az is el fog hullani, aki bírja vagy akik bírják, de heródesien. Az ember - mint olyan - egy, egységes, egyetemes isteni elgondolás szerint született meg, s ugyanilyen isteni elgondolás szerint fog lelépni, együtt. Akár bírja, akár nem bírja. Ez is egyik oka annak, hogy aki bírja, a legbelső szükségből törekszik arra, hogy minden élő bírhassa. Az egy gazdag a szegény tömegben csak halálfélelemben élhet, vagy becstelen. Mert az élet ugyanúgy fűz össze minket, mint a halál. Te bennem és általam is élsz, én veled és általad is fogok meghalni. Ez több mint szép. Ez igazán atyai. Gondviselő és igazságos.

A világnak pedig, legyen bár "szép-új" vagy csak egyszerűen az, amelyben élnünk adatik, a világnak az a természetes és kikezdhetetlen törvénye, hogy - minden látszat ellenére - a nála nagyobb erőnek engedelmeskedik, azaz teremtve van. Ezért az engedelmeskedő világban minden, szó szerint minden úgy valóság, hogy egyben misztérium is, mert a teremtő kegyelem "tárgya". Vagyis a jelentőségét ahhoz kell viszonyítani, amikor még nem létezett; a mikro- s a makrovilágra egyaránt igaz ez. Ezért már maga a teremtés is kimeríthetetlen, hát még ha magában hordja az új ég s új föld csíráját is. Akkor pedig mindig mindenről újra gondolkodnunk kell, leírnunk, meg- és kipróbálnunk, alkalmaznunk. S ezt a "minden" azzal hálálja meg, hogy tényleg újnak mutatja magát, különbözőnek, érvényesnek, időtállónak, nagy hatásúnak és nagyszabásúnak, terjedőnek és kiterjedtnek, növekvőnek, igaznak, jólesőnek, életrevalónak, törvényesnek; vagyis jónak.

Mindig új világ épül. Régi sohasem. A régi mindig leépül. De csak egy világ van. Ez az egy lett régi, vagyis olyan, amely már - látszólag befejezetten - Isten akarata. És ez az egy világ az is, amelyikben munkálkodunk. Ez a készülő, Isten akarta világ új fázisa. Hogy az ő akarata szerint építjük-e mi, abban tévedhetünk. Illetve bizonyos, hogy tévedünk is. De tévedésünk sose jóvátehetetlen. Az újdonság éppen abban van, hogy bár elgondolták a világban azt, amit, mégis újra el kell gondolnunk, hogy utánunk majd elgondolhassák újra, amit mi elgondoltunk, megírtunk stb. Újat az gondol el, aki éppen él, itt és most, s ez spontán módon jelenti azt, hogy valamilyen módon teremti a világot. Mindenkit teremtésre hívott meg a Teremtő. Nem rombolásra. Nem rontásra. S ha elkezdte, tartson ki benne. Javítson rajta. S adja át. Csak az újat lehet átadni, mert csak az új a miénk.

Jézus egyetlen szavának is - minden szava egyetlen - öröklétű dimenziója van. Ez a szó: mindvégig. Jelentése magában foglalja azt is, hogy az emberi lét megrázó a lehetőségeiben, s bámulatos az eredményeiben, s az alkotás örömével ajándékoz meg. Ennek minden megszületett ember részese lehet, ha forrása a hit, mely kiapadhatatlan. Ez a hit mint a teljes, értelmes, célratörő ember testi, lelki, szellemi habitusát egybetartó "elv", amelyről megtudtuk, hogy kinyilatkoztatása Istennek, s Istenen, a Tényen alapuló tény. Nem csak s nem is elsősorban "tétel", hanem a megfogható valóságok között a megfoghatatlan, és ezért a legvalóbb valóság.

A jó világ - a hit által - újra elgondolt világ. A helyreállított. A megváltott. A megtérő világ. A Paradicsom (azóta) örökre máshol van.

Vasadi Péter

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu