Szentírás-magyarázat

"Krisztus követése"

(Évközi 23. vasárnap - Lk 14,25-33)

Ez a szakasz Jézus-mondások gyűjteménye, amelyet az ideális tanítvány témája kapcsol egybe. A szakasz visszatérő motívuma "ha valaki" (26., 27.), "mert ki az, aki közületek" (28.), "egy ember építkezni kezdett" (30.), "egy király" (31.). Mindegyik bevezető formula arra hívja fel a figyelmet, hogy bár egyedi esetet mond a szerző, de általános érvényű szabályt akar közölni ezzel. A 26. versben a Jézus-követés átrendezi a családi kapcsolatokat, a 27. versben ennek nehézségeire és terheire figyelmeztet. A 28. szakasz arra utal, hogy a Jézus-követés egy megtervezett élet. A 31. vers pedig arról beszél, hogy a tervszerű élet egyben harc az ellenséges hatalommal, a gonosszal. Így érkezünk el a végső szakaszhoz, a 33-hoz, amelyből kiderül, Jézus követése csak akkor lehetséges, ha valaki "lemond minden vagyonáról", csak akkor lehet tanítvánnyá.

Az "elrettentő" példázatokat az okozza, hogy Jézust tömeg veszi körül. Népszerű és olcsó messiási reményeket keltő prófétának gondolják sokan. Gyógyítja a betegeket, kenyeret ad az éhezőknek, szembe tud szállni a farizeusok vallási nyűgjeivel, róla tehát azt remélik, most fogja helyreállítani Izrael királyságát. A tömeg lelkesedése fokozatosan ruházza fel Jézust és az általa hirdetett eszméket politikai tartalommal a nép szemében. A Zebedeus testvérek anyja például már a jövendő királyságban fiainak a miniszterséget vagy valami hasonló pozíciót akar biztosítani. Jézusnak tehát el kell mondani a tömegnek, hogy akár hiszik, akár nem, a tanítványsága nehézségekkel jár. Lukács az első jeruzsálemi út előtt már írt erről (9,23-27, 57-62), és később is visszatér erre a témára (16,1-31, 18,24-33). Sokan ezt a szöveget a monasztikus szerzetesség alapalkotmányának tekintik, pedig Jézus egyszerűen követésének feltételeit szabta meg. Jézus követőjének útja csak Jézus útja lehet, ahhoz pedig szervesen tartozik a keresztút is - csak így lehet Isten tervét megvalósítani.

Az egyházban sokan úgy gondolják, különbség van a keresztény ember és a szerzetes között. Ugyanis éppen ezen figyelmeztetések kapcsán úgy hiszik, a szerzetes a lemondáson és a világtól való elforduláson keresztül önmagába fordul, egy olyan kevesek számára kiválasztott életet él, amelyet nem képes minden keresztény ember követni.

A konkrét figyelmeztetések itt is szimbolikus jelentőséggel is bírnak. Sokan úgy gondolják, a család adja a legfőbb boldogságot. Jézus nagyra tartja a családot, de nagyon jól tudja, hogy önmagában még nem mennyország (26.). Jézus nagyra tartja az iránta való lelkesedést, de tudja, hogy annak csak akkor van értelme, ha a lelkesedés nehézségeket is el tud viselni (27.). Nagyra tartja azok döntését, akik mellette döntöttek, de tudja, csak az képes kitartani mellette, aki számol az ellenségeskedéssel, az üldözéssel, és tervszerűen felkészül rá és lelkét is felkészíti (29.). Jézus nem fanatikusokat akar maga körül látni, akik könyörtelenül elpusztítanak mindent, ami nem szent. Tudja, hogy ez a világ még sokáig nem lesz tökéletes, a gonoszsággal együtt kell élni, az erőinket fel kell mérni. (31.)

A kereszthordozás (27.) a szövegben még nem Jézus keresztjére vonatkozik, hanem arra az általános tapasztalatra, hogy a kivégzésre ítéltnek magának kellett hordozni a kivégző kereszt vízszintes szárát. Mindannyian hordozzuk saját gyengeségeinket, amelyek meggyötörnek bennünket, de csak ezek által válhatunk Jézus tanítványaivá.

Benyik György

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu