A szeretet leleményességével

A régóta tartó értékválságon túl a magyar társadalom gazdasági válságot is átél. Mindez az oktatásban, ahol a jövő generációit nevelik különösen nehéz helyzetet teremt. A katolikus iskolák problémáiról és lehetőségeiről beszélgettünk Kőrösné dr. Merkl Hildával, a budakeszi Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium igazgatójával, egyetemi adjunktussal, a Közoktatáspolitikai Tanács tagjával.

(Fotó: Cser István)

- A katolikus oktatási intézményeknek a normatíva oldaláról esélyegyenlőségük van, vagyis az egyházi iskolában tanuló gyermekek után az intézmény a diák életkorának, és az iskolatípusnak megfelelő normatívát kapja. De ezen felül a fenntartók (állam, önkormányzat, egyház, alapítvány) támogatására is szükség van. A Vatikánnal kötött egyezmény értelmében a katolikus iskolák az állami normatíva körülbelül hatvan százalékát kapják még ezen felül az egyháztól.

A kép illusztráció

Iskola azonban csak akkor tartható fenn e két forrásból, hogyha megvan a megfelelő gyermeklétszám. A jelen demográfiai helyzetben évről évre drasztikusan csökken a gyermekek száma. Sok olyan intézmény van, ami a normatívából nem tud működni, például vidéken, ahol alapvetően az elvándorlás a jellemző. Az egyházi fenntartók is sok helyen szomorú lépésre kényszerülnek. Nyílt, tudatos, intézményes támadást azonban nem tapasztaltam az egyházi iskolák ellen.

Itt kellene a fenntartónak segítséget nyújtania...

- A Magyar Katolikus Egyháznak nincsenek meg azok a forrásai, amelyekkel a háború előtt rendelkezett. Ezért van rászorulva az egyházi iskola a létszámra, mert gyakorlatilag a normatívából tartja fenn magát. Ez az összeg is csak a szoros működésre elegendő, a béreket fedezi, amelyek - bár nem vagyunk közalkalmazottak - a közalkalmazotti besoroláshoz igazodnak és a közüzemi díjakat fedezi. Ami a normatívából már alig gazdálkodható ki, az a karbantartás, felújítás és ami egyáltalán nem, az a létfontosságú fejlesztés.

Közben nekünk is ugyanazokra a kihívásokra kell felkészítenünk a tanulókat, mint az állami intézményeknek. Itt jelenik meg ismét az esélyegyenlőség, vagy inkább esélyegyenlőtlenség, mert nem mindegy, hogy a gyermek olyan iskolából jön-e, ahol minden diákra jut egy számítógép, ahol megvannak a szaktantermek, a multimédiás eszközök. Ezt a különbséget nagyon nehéz leküzdeni.

Ugyanakkor vannak kivételek: több katolikus intézményben új épületet adtak át, sőt, idén új iskolák is nyíltak.

- Ha katolikus iskolát fejlesztenek, főképp, ha újat alapítanak, nagyon jó jelzés. Akik ezt ma keresztülviszik tudják, hogy mit akarnak, és az egyházi melléálláson túl van egy polgári felzárkózás, határozottabban, tudatosabban vannak jelen a szülők, mint a kilencvenes évek elején indult iskoláknál.

Nyíltak-e új lehetőségek azzal, hogy csatlakozunk az Európai Unióhoz?

- A pályázati rendszerben, ami az esélyegyenlőtlenségeket hivatott kiegyenlíteni, messzemenően érvényesül az elv, hogy akinek van, még adnak, akinek nincs, attól azt is elveszik, amije van. Az EU-s pályázatokhoz olyan felkészültség kell, amit egy kis iskola nem tud produkálni. Ezt már sok egyházmegye látja, és vannak erre szakosodott egyházhoz közeli cégek, akik azon dolgoznak, hogyan lehetne ezeket a rendelkezésre álló, de rendkívül bonyolult formában elérhető pályázati alapokat megmozgatni. A fejlesztésben, a modell értékű újításokban fenntartói szinten kellene pályázni. Bonyolultabb világban élünk, de nem szabad ezért keseregni. A szeretet leleményességével, erőnk szakadtáig kell ezeket a lehetőségeket kihasználni.

A demográfiai csökkenés ellenére még mindig többen jelentkeznek egyházi iskolákba, mint állami intézménybe.

- A közvélemény az egyházi iskoláktól magas színvonalat vár, ez egy bizalmi potenciál. Megvan az érdeklődés a katolikus iskolák iránt, de az intézményeknek küzdeniük kell azokkal a szülőkkel, akik bár szeretnék a jó iskola előnyeit élvezni, nem szeretnék, ha hitét megvalló keresztény lenne a gyermekéből, mert azzal sok modern érvényesülési mód nem egyeztethető össze. És hiába van meg a keresettsége az egyházi intézményeknek, ha a gyereklétszám csökkenése miatt számos iskola így sem tud fennmaradni.

Véleménye szerint hogyan lehetne megakadályozni az iskolák bezárását?

- Szükség van átgondolt stratégiára, illetve a régiókban való gondolkodásra. A nagy rendszerben összefogásra van szükség azért, hogy a keresett iskolákat fejlesszük: legyen jó könyvtár, fejtett infrastruktúra, szervezzünk iskolabuszt... Ez áldozatok nélkül nem megy, de értelemszerűen magasabb színvonalat lehetne elérni. Régiókban gondolkodva pedig meg kell őrizni valamit az iskola helyi sajátosságából. Amit az intézmény jól csinál, erősíteni kell, nem szabad több iskolát indítani a környékén, hanem ki kell találni, hogyan tudnánk oda csatlakoztatni az igényeket. Az óvodát és az alsó tagozatot nagyon fontos a lehető legközelebb megoldani, hogy a gyermek ne szakadjon ki az "anyai ölből". Utána a felsőbb tagozatokat központosítani kellene egy-egy körzetben. Itt azonban nagyon kell vigyázni, mert mindenki négy években gondolkodik. Nevelésben nem lehet négy években gondolkodni - ez eddig minden kormányzat hibája volt -, hosszú távra kell tervezni.

Mindig nagyon nehéz egy gondolkodásmódot átformálni...

- Fontos lenne meghallgatni azokat a szakembereket, akik az intézményekben dolgoznak. Az egyházi törvényhozók jól végzik munkájukat, de nincsenek minden nap az iskolákban, nem tanítanak hittancsoportokat sem, fokozottabb mértékben kell figyelembe venniük a "harctéren" lévők véleményét. És nagyon oda kell figyelni a fiatalokra. Az egyház több évezredes intézmény, ahol fontos a hagyomány. A Szentlélek azonban nem olyan szegény, hogy ne tudna új formákat kitalálni. Minden korszaknak megvan a maga formanyelve. A fiatalok ezeket gyorsabban elsajátítják, mert ebbe nőnek bele. Rengeteg energia van bennük, sokat lehet az ifjúságtól tanulni.

Mint mondta, ugyanezekkel a problémákkal küzdenek az állami, önkormányzati intézmények. Miben más egy katolikus iskola helyzete?

- Számunkra hatalmas erőforrás az egységesítő ideológiai alap. Bizonyos értelemben, mi, keresztény pedagógusok azonos nyelvet beszélünk, vannak elfogadott értékeink, a lelkiismereti oldal is másképp működik, hiszen tudják a kollégák, hogy nem csak az igazgatónak felelnek, hanem Istennek is. Talán ettől olyan jók a fiatal, szakmailag még nem is olyan gyakorlott egyházi iskolák teljesítménye is. A belső mikroklímában van valami egészséges, szeretetteljes, biztonságot adó. Ez persze nem csak belőlünk fakadt. Ez az, amit kegyelemnek hívunk.

Kácser Anikó

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu