A kő megmarad...

Egy hét a csángókkal Rákosszentmihályon

"A család hamuban sült pogácsa, egy életre szóló ajándék." Ez a Sütő Andrástól származó gondolat került arra az emléklapra, melyet azok a budapesti családok kaptak köszönetül, amelyek ötven moldvai csángó gyermeket fogadtak be egy hétre otthonukba.

A Pusztinából, Frumoszából, Lészpedről érkezett kis csapat előzőleg pár napot töltött Keszthelyen, ahol hasonló szeretettel vették körül őket. Mire hozzánk érkeztek, már nem sok nyelvi akadály volt köztünk, teljesen értették kifejezéseinket, gondolatainkat. Ám mi tanulhattunk jó pár zamatos kifejezést tőlük!

Hajdú Moharos József könyvében azt írja, a csángók egészen a Szeret folyóig "csángáltak", járőröztek, így védték a legkeletibb végeken Magyarországot. Most eljött az idő, mikor nekünk kell őket védenünk.

1959-ben zárták be utolsó magyar iskolájukat. Templomaikban még ma is csak román szót hallanak. Otthon a szülők inkább románul beszélnek hozzájuk, hiszen "az a jövő". Egymás között a gyerekek szintén csak ezen a nyelven érintkeznek. Ám mikor vezetőjük, a ma már igen neves csángó népdalénekesek egyike, Nyisztor Ilona meglátogatta a nálunk nyaraló három kisfiút, örömében könnyezve-nevetve ölelgette őket, milyen szépen beszélnek magyarul!

És valóban, az egy hét alatt mi sem hallottuk őket - még egymás között sem - más nyelven beszélni, csak magyarul. Úgy éreztük, a magocska kihajtott...

A moldvai csángók mintegy 230 ezren élnek a Kárpátokon túl, s ma körülbelül 60 ezren beszélik nyelvünket. Ez már az utolsó óra.

A budapesti hét gyorsan telt: jártunk a Parlamentben, tisztelegve a Szent Korona előtt, csodáltuk a megújult Szent István-bazilikát, imádkoztunk a Szent Jobb előtt megtisztulást, szebb jövőt kérve hazánkra. Történelmi sétát tettünk a budai Várban. A Sándor-palota előtt lenyűgözte a gyerekeket a déli őrségváltás, trombitaszó, a gyönyörű panoráma.

A búcsúestre a rákosszentmihályi templomban került sor. Megrendítő volt a mise elején a csángó viseletben bevonuló sok gyermek hittel teli éneke: "Nem vagyunk mi árvák, van édesanyánk, csíksomlyói Szűzanyánk vigyáz mireánk!"

Horváth Zoltán plébánossal együtt könyörögtünk a Mindenhatóhoz, áldja és őrizze meg ezt az ősi tisztaságot magában hordozó népet mindannyiunk számára.

A gyerekek énekből, mesemondásból, táncból álló szeretetműsorral köszönték meg a vendéglátást. Végül Simó József lépett elénk, s Wass Albert szavaival búcsúztatott mindenkit: "Valahol fönt a magos ég alatt mozdulnak már lassan a csillagok, s a víz szalad, és csak a kő marad. De a kő marad."

Petrovics Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu