"Aktualizált" romantika

Verdi Attilája a Margitszigeten

Több mint harminc éve, 1972-ben játszották először Verdi: Attila című operáját a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Verdi e korai remekét akkor Giancarlo del Monaco rendezte, Lamberto Gardelli vezényelte, és a főbb szerepeket Gregor József, Marton Éva és Kónya Lajos énekelte. A nagy sikerre való tekintettel egy évvel később ismét műsorra tűzték a darabot, annyi változtatással, hogy Foresto szerepét vendégtenor, az akkor világkarrierje kezdetén álló Nicola Martinucci alakította.

A hun király itáliai "pálfordulásának", elárulásának és halálának története idén ismét megelevenedett a szigeti színpad hatalmas fái alatt, jóllehet egészen más olvasatban, mint amilyen a korábbi látványos, lovas bevonulásokkal színesített előadás volt. Alföldi Róbert rendezése nem látványelemekre épít - sokkal inkább a diktatúrák üldözöttjeire (félreérthetetlen utalással a holokausztra), s ezen keresztül az egyéni tragédiákra, sorsokra összpontosít. A koncepciót szolgáló díszlet, a félköríves, magas, szürke kőfal, a homokkal feltöltött porond, valamint a különböző történelmi korokat idéző, Európa és Ázsia kontrasztját érzékeltető jelmezek sora "világszínház" érzetét kelti a nézőben. Éppen ebben a törekvésben van Alföldi rendezésének a hibája: többet, pontosabban mást akar közvetíteni annál, mint ami e romantikus, egyszerű történetben benne foglaltatik. Az Attila színpadra állítása során Alföldi szerencsére elkerülte azokat az eredetieskedő, teljesen érzelemmentes és a műfajjal homlokegyenest szemben álló megoldásokat, amelyek korábbi, szegedi Faust-rendezését szabályosan élvezhetetlenné tették. (Elég csak a lakótelepi folyosót porszívózó Margitra utalni.) Oda nem illő "hanghatásokban" és zavaró tényezőkben így sem volt hiány, de a látvány legalább nem zavarta a zene élvezetét. Azt a tanulságot mindenesetre le lehetett vonni ebből a produkcióból, hogy az efféle aktualizálástól nem lesz izgalmasabb egy opera, ráadásul a statikus részletekkel, a felvonásokat záró nagy együttesekkel az ismert színész-rendező sem tud mit kezdeni. Igaz, olykor filmvetítés közbeiktatásával tesz erre némi (nemi) kísérletet - nem sok sikerrel. Az, hogy e színházi este mégis maradandó élménnyé vált, elsősorban az előadóknak volt köszönhető. Különösen Konstantin Gorny illúziót keltő, szép hangú Attilájára és az Operaházban szárnyait bontogató Kolonits Klára minden tekintetben figyelemre méltó Odabellájára gondolok. Jó volt hallani Kiss B. Atillát legújabb szerepében Florestóként, és Massányi Viktor is tisztességesen helyt állt Ezio nehéz baritonszólamában.

Az Attila-előadás a Debreceni Csokonai Színház és a Szabad Tér Színház közös produkciója, amely ősztől bekerül az alföldi nagyváros teátrumának műsorrendjébe, de várhatóan 2005 és 2006 nyarán - vendégművészekkel - ismét látható lesz majd a Margitszigeten is.

Pallós Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu