Egy hét

Márai: ami a Naplóból kimaradt

1993-ból való bejegyzés: "Az amerikai család szétesésének egyik oka, hogy nem a gyerekek hagyják el idejében a családot - ami természetes -, hanem a család hagyja el idő előtt a gyerekeket. Az anya ťdolgozikŤ, a gyerekek már egészen korán egyedül maradnak."

Mindig megrendülve olvasom, hogy ez a magányosnak, nehezen megközelíthetőnek mondott író mennyire családcentrikus volt. Örökbe fogadott fiával a legjobb apaként bánt, feleségét, Lolát áldozatosan ápolta, s az aszszony halála után legendás Naplójának megrendítően szép sorait írta róla.

Különben amit az amerikai családok széteséséről írt, az már nem csak Amerikára jellemző. Így van szerte a világon. Hová lettek a legendás, nemzedékeket összefűző családok? Hová a közös családi ünneplések? Ki-ki fut a dolga, a megélhetését biztosító tennivalók nyomában, s közben a kötelékek elszakadnak. "Olyan nyugtalan vagyok! - mondja mellettem a téren egy fiatalasszony. - Mi lesz a gyerekkel, ha vissza kell mennem dolgozni?"

Hazajövet kikeresem Márainak azt a naplójegyzetét, amely arról szól, hogyan védekezett nyugtalansága ellen: "Valahogy majd csak lesz. A zálogházból, a 31-ik utcán, egy templomba megyünk be. Ferencesek temploma ez, a föld alatt. Van benne valami olaszos, kissé templom-szaga van: ... szentképek, fogadalmi sarok. Szent Ferenc és Szent Antal kegyhelyek. Ez a két szent mindig megnyugtat." S a következő bejegyzés: "Olvasmány: Joergensen: Saint Catherine of Siena." Azaz: Sziénai Szent Katalin.

Küzdelem Jézussal

Az elemzők úgy méltatják Márai Harminc ezüstpénz című regényét mint Júdás-regényt. Kevesebben tudják, hogy még emigrációja előtt látott hozzá, első változatát be is fejezte, s a kéziratát magával vitte.

Hogy hiteles legyen, végigolvasta a teljes Szentírást. 1947-ben írta: "Most, mikor minden nap úgy olvasom a Bibliát, mint történelmet, most sem tudok szabadulni a csodálatos szöveg költészetének hatása alól. Mikor Máté elmondja, hogy kik a ťboldogokŤ, könnyek tolulnak szemembe... A legmélyebb költészet ez, mellyel az ember valaha is megajándékozta magát."

Írni akart az árulás és a köpenyegforgatás természetrajzáról. Akkor is időszerű téma volt. Meg akarta érteni Júdást, és szembetalálkozott Jézussal. "Már sajnálom, hogy megírtam - s úgy írtam meg, ahogy - a Harminc ezüstpénzt. Izgalmasabb lenne írni egy könyvet, amelyben Jézus, egyes szám első személyben elmondja élettörténetét."

Az ember olvassa ezt a naplóbejegyzést, és kezdi érteni, miért csak 1983-ban jelent meg a regény végső változata, s hogy miért olvasta könyvek sorát Jézusról.

Márai nem volt hívő, abban az értelemben legalábbis nem, amit ezen a fogalmon általában értünk. De nyitott és gondolkodó ember volt, akit meg-megérintett a kegyelem.

1947 tavaszától 1948 húsvétjáig olvasta a Bibliát. "Kortyonként" ízlelgette. Amikor a végére jutott, ezt jegyezte föl: "Az életem teljesebb lett ez olvasmánnyal."

Rónay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu