Nehéz idők tanúi

Közös aranymise Komáromban

Korunk sokszor belekényszeríti vagy éppen belehajszolja az embereket abba, hogy viszonylag sűrűn munkahelyet, illetve pályát változtassanak. Vannak, akik szinte sportot űznek ebből, mondván, ki kell próbálniuk magukat az élet sok területén, bizonyítani akarnak önmaguknak. A karrierépítés egyik formája ez, de vajon mi vár rájuk a hőn áhított magaslaton? Vannak, akik más magasságokba törnek. Ők hívásnak tesznek eleget, s nem futnak az elismerés, a dicsőség után - munkájuk hivatás, tehát szolgálat, amely egész életre szól.

1954 - a diktatúra legsötétebb évei után miben reménykedhettek az emberek? Elhivatottságot, reményt, hitet próbáló időszak volt ez nyílt vallásüldözéssel. Mégis - bármilyen hihetetlen - jóval több papot szenteltek akkor, mint manapság. Közéjük tartozik az az öt lelkipásztor, név szerint Kele Pál, a pécsi belvárosi templom plébánosa, Pados József komáromi plébános (aki ebből az alkalomból apáti címet kapott), Tibola Imre, a szombathelyi belvárosi templom apát-plébánosa, valamint Horváth Pál és Varga Imre nyugállományú plébánosok, akik a közelmúltban együtt ünnepelték a komáromi Jézus Szíve-plébániatemplomban felszentelésük ötvenedik évfordulóját. Ők még három társukkal együtt, Friedl Mihály címzetes kanonok, újkéri plébánossal, Kovács Imre és Simon Nándor nyugállományú lelkipásztorokkal minden évben más-más helyszínen szerveznek találkozót, de ezúttal az utóbbiak sajnos egészségi állapotuk miatt nem tudtak részt venni e jubileumi istentiszteleten.

A hálaadó szentmisén Simon József székesegyházi kanonok az aranymisések hivatásáról beszélt. "Jézus gyenge embereket, szegény halászokat választott apostoloknak - mondta. Krisztus titka, hogy miért éppen őket jelölte ki. És azóta sem emberi szempontok, még csak nem is a jellembeli kiválóság alapján hív meg embereket a szolgálatára. A lelkipásztorok ugyanazokban a feladatokban részesülnek, mint Jézus, és az ő sorsában is osztozniuk kell: "Ha engem üldöznek, titeket is üldözni fognak"; "Ha az én parancsaimat megtartják, a tiéteket is meg fogják tartani." Ezt a sorsot alakítják a hívek tiszteletükkel, ragaszkodásukkal, mellyel Jézushoz fűződő szeretetüket is mutatják, mások pedig az ítéletükkel, megvetésükkel, mellyel nemcsak a pap, hanem Krisztus iránti ellenszenvüket is kinyilvánítják. Jézus nagy hatalommal ruházza fel a mostani papokat is, ugyanakkor emlékezteti őket gyengeségeikre, mint tette ezt az apostolok esetében. A papságot az Isten titka veszi körül, mely mindenekelőtt magában a papi hivatásban mutatkozik meg. Ezt az isteni hívást ünnepeljük, valamint azt az erőt, amely megtart minden papot az ő szolgálatában. S ünnepeljük Jézus egész népét is, amelyért szüntelenül imádkozott, hiszen e nép bizonyíték az Isten jelenlétére, a hitre. Az ünneplésben ugyanakkor mindig benne van a jövőbe vetett bizalmunk minden szenvedés dacára, amely megerősít, s a gyenge emberből így lesz Krisztus helyettese."

A szentmisét követő kötetlen beszélgetésen aztán - mint minden évben - felidézték a múltat, az újmisére szervezett titkos disznóvágást, amellyel a család a szabadságát kockáztatta, a kihallgatásokat, a házkutatásokat, a káromkodó, "dollárátutaló csekkeket" kereső ávósokat, a templomépítéseket, Apor Vilmos boldoggáavatási perének néhány részletét, s megannyi eredményt, amelyekkel büszkélkedhetnének ország-világ előtt. De nem teszik. Feszélyezi őket a méltatás; túl sok - mondják. Talán nem haragszanak meg érte.

Pénzes Zoltán

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu