Zöldyné Szita Erzsébet

Több nőt a "hatalomba"!?

Avagy milyen (lehet) az esélyegyenlőség

Sohasem tudom elfelejteni azt a két észak-európai miniszter asszonyt, akik Portugáliában "A család és munka öszszehangolása" címmel szervezett konferencián szégyenlősen bevallották egymásnak: féltékenyek a családjukra, amikor egész napos hivatali távollét után hazatérnek. Irigykedve látják, hogy milyen idilli boldogságban él a férjük a gyerekekkel, miközben ők nehéz kenyérharcot folytatnak.

Képünk illusztráció

Hol tart a férfiak és a nők egyenjogúságának kérdése az Európai Unióban, és mi milyen megszenvedett tapasztalatokkal érkezünk oda?

A nők munkavállalását illetően az uniós tagállamok tapasztalata és gyakorlata a miénktől gyökeresen eltér. A család vállalása mellett a részmunkaidős tevékenység természetesen évtizedek óta a tagállamokban is elfogadott gyakorlat. Sőt, miközben nálunk traktoroslányok ültek a "szocialista" barázdák fölött, és a "kulcsos" gyerekek nemzedéke néhány évesen arra szocializálódott, hogy anya teljes munkaidőben dolgozik, Nyugaton a háztartásban otthon maradó nők 20-60 százalékos részmunkaidős munkavállalással folytatni tudták a "karrierjüket". Ezzel együtt az Unió - gazdasági közösség lévén - éberen ügyelt a gazdasági verseny tisztaságára. Így a nők bérkülönbségével kapcsolatos első törvények éppen amiatt születtek, hogy az olcsó női munkaerő ne jelenthessen konkurenciát azon cégeknek, ahol a nőket nem alkalmazzák olyan nagy számban, vagy tradicionálisan nem dolgoznak alacsony bérért.

Nézzük a nők, mint bevándorlók ügyét. Szép és hangzatos nyilatkozatok mentén minden ország maga dönti el, milyen feltételeket szab a menedékkérőknek. De vajon a leginkább kiszolgáltatottaknak, saját megfogant gyermekeiknek adnak-e menedéket a nők? Politikai szinten a legtöbb állam a megoldást a "biztonságos abortusz"-ban látja. Az ENSZ és az EU-tagállamok oly mértékű liberalizációs törekvésekkel kezelik a női önrendelkezés és a "másság" kérdéseit, amellyel szemben a leghatározottabban az iszlám vallási háttérrel bíró államok, valamint a Vatikán és - amíg csatlakozás előtt álló ország volt - Lengyelország küzdött.

A nők munkaerőpiaci jelenlétének aránya és mértéke az unióban újra és újra fölvetődő kérdés. Dániában például a szocialista párt egyértelmű kvótákat szabott meg a nők politikai életben, illetve vezető pozícióban betöltendő helyéről. Mi, magyarok - az újonnan jött tagállamok többségével együtt - már ismerjük azt, amit a tagállamok célul kitűztek: a nők teljes foglalkoztatása, gyermekellátó rendszerek könnyű hozzáférése, a könnyű válás és a "biztonságos" abortusz... A nők számára már az elmúlt rendszerben természetes volt a tanulás, az egyetemeken több volt a lány, mint a "régi" uniós tagállamokban. A pártállam idején a parlamentben harminc százalék volt a női képviselők aránya. Ez volt az egyenjogúság szocialista változata. A nőket a munka és a család terhe egyaránt keményítette, hiszen a teljes foglalkoztatás alapja az alacsony bér volt, ami viszont egy keresetből nem tette lehetővé a család eltartását. A férfiak egészsége ugyancsak megsínylette ezt a szocialista egyenjogúságot.

A fogyasztói társadalom nem ezt a fajta esélyegyenlőséget tűzte ki célul. Ez abból is látszik, hogy beszélgetőpartnereink sürgősen másra terelik a szót, ha párhuzamba akarjuk állítani az ő mostani törekvéseiket a mi korábbi "eredményeinkkel".

Talán többre megyünk, ha megkeressük azokat a törekvéseket, amik nekünk, magyaroknak fontosak, és a nehezen megszerzett tapasztalatainknak is megfelelnek. Ehhez éberség, saját érdekeink képviselete, és nem üres frázisok puffogtatása kell. Terveink elfogadtatásához legelőször is az unióban használatos fogalmakat kell megtanulnunk.

A "teljes foglalkoztatás teljes munkaidőben" szakaszát követően - a nagyipar visszaesése és a demográfiai hullámvölgy elérése után - a nők újabb vívmány részesei lehettek: bevezették a gyest, majd létjogosultságot nyert a teljes munkaidős anyaság. A család és munka összeegyeztetésének lehetősége alapvető törekvése lett a polgári kormánynak: állampolgári jog lett a gyes igénybevétele, a gyed visszaállításával pedig a nők két évre olyan lehetőséget kaptak, amellyel munkavállalóként, magasabb juttatással, a visszatérés jogát megtartva válhattak anyává. A másoddiploma megszerzése és a foglalkoztatási törvény módosítása a gyermek- és idősgondozás alatti képzéseket ingyenessé tette, és ezzel az életpálya-tervezés részévé emelte. A munkaadók számára bebizonyították az elindított "Családbarát Munkahely"-pályázatok, hogy vannak sikeres és nyereséges munkahelyek, ahol a családbarát intézkedések nemcsak a munkavállalók, hanem a munkaadók érdekeit is szolgálják az elkötelezett, hatékony és kreatív munkaerő megtartásával.

Gond van azonban a középkorú és idősebb nők munkavállalásával, továbbá a fiatalok képzésével. Egyre több a diplomás munkanélküli, a több diploma nem jelenti az esélyek növekedését a munkaerőpiacon. A gyakorlat megszerzése, a tapasztalat az alapvető. Kevés az olyan szakképzés, amely lányoknak biztos pályát és alkalmazást nyújt. A munkaadóknak legkiszolgáltatottabbak a gimnáziumi érettségivel rendelkező lányok, márpedig a lányok legtöbbje ezt az utat választja. Nincs értékes szaktudásuk a munkaerőpiacon. Nem véletlen, hogy ők szülik a legkevesebb gyereket. A pályaválasztásnál nem tervezik meg tudatosan - az élethosszig tartó tanulás elvét szem előtt tartva - az egyes életfázisok szerinti továbblépést. Az ésszerű rugalmasság ugyanis nem az, hogy mindenkor rendelkezésre állunk, hanem a mindkét fél számára kölcsönösen előnyös rugalmasság. Sokan vannak, akik pályakorrekciót hajtanak végre, gyermekes anyaként nem folytatják korábbi pályájukat. Felkészítjük-e lányainkat és fiainkat mi magunk, hogy olyan pályát válasszanak, amely lehetővé teszi, hogy családot is vállaljanak, családban is kiteljesedjék az életük? Kevés a családbarát munkahely, ahol úgy tudják odakötni a munkavállalókat, hogy azok a családi fázisban is képzésre járhatnak, a gyermeket pedig egyértelműen kiteljesedésként élhetik meg.

Az ENSZ 2004-ben a világ demográfiai állapotáról rendezett konferenciát Genfben, ahol megállapították: a család és a munka összeegyeztetése, a feladatok megosztása nők és férfiak között a kulcskérdés a jövő egészséges társadalmának kialakításában.

Ha elfogadjuk, hogy a nők munkavállalását illetően a mai hazai helyzethez képest nincs más választásunk, akkor nem is lesz...

(A szerző a Foglalkoztatási Hivatal vezető főtanácsosa.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu