A hét szentjei

Szent Hedvig

Nagy Lajos király leánya 1374-ben született Magyarországon. Tíz évvel később Lengyelország királynőjévé koronázták. Jagelló Ulászló litván herceggel kötött házassága folytán a litván nép a katolikus hitre tért. Férjével együtt fáradozott a vilniusi püspökség megalapításán (1388). Nagy gondot fordított mind saját maga, mind embertársai üdvösségére. A hit, a szeretet és az alázatosság példaképe volt. Szent Hedvig 1399-ben, Krakkóban halt meg.

Nagyon bájos arcú, de szokásait és erényeit tekintve még kedvesebb: a katolikus hit elterjesztője volt Litvániában. Ő állította fel a zsoltározók kollégiumát a krakkói székesegyházban és két oltárt ugyanott. Megalapította a piaszki Szűz Mária-kolostort. A krakkói egyetem hittudományi karának felállításán fáradozott. Bőkezű volt a szegények, özvegyek, jövevények, zarándokok, mindenféle nyomorgók és szükséget szenvedők iránt. A keresztény világ, nagyszerű erkölcsi magatartása miatt, már életében a szentség példaképeként tisztelte.

(Részlet Jan Dlugosz: A lengyel királyság évkönyveiből.)

Szent Mária Magdolna

Krisztus tanítványaihoz tartozott. Tanúja volt kereszthalálának, és húsvétvasárnap hajnalban elsőként láthatta meg a feltámadt Megváltót.

Miután Mária Magdolna Jézus sírjánál járt, és nem találta ott az Úr testét, úgy vélte, hogy elvitték a sírból, és jelentette a tanítványoknak. Ezek elmentek vele a sírhoz. Megnézték azt, és ugyanazt gondolták, amit az asszony mondott. Rögtön hozzáteszi az Evangélium: "A tanítványok aztán visszatértek övéikhez." És így folytatja: "Mária pedig ott állt a sír előtt, és sírt." Kérdezősködött az Úr felől, sírva kereste. Ezért volt az, hogy egyedül ő látta meg akkor az Urat, mert ott maradt, hogy keresse. Ebből láthatjuk, hogy az állhatatosság adja meg a jó cselekedet igazi értékét: "Aki mindvégig kitart, az üdvözül."

(Részlet Nagy Szent Gergely pápa szentbeszédeiből.)

Szent Brigitta szerzetesnő, Európa társvédőszentje

Svédországban született 1303-ban. Nyolc gyermekét nagy gonddal nevelte. Férje halála után belépett Szent Ferenc harmadrendjébe, ahol még inkább aszkéta életet folytatott. Megalapította a róla nevezett szerzetesrendet. 1349-től Rómában telepedett le. A Szentföldre is elzarándokolt. 1373. július 23-án halt meg Rómában.

Árpád-házi Szent Kinga

IV. Béla királyunk legidősebb leánya, 1224-ben született. Szülei 1239-ben eljegyezték Boleszláv krakkói herceggel. Szűzi házasságban élt, egész életében Assisi Szent Ferenc és Klára példáját követte. Támogatta a ferences rendeket. Életét a szegények segítésére, a lengyel nép felemelkedésére szentelte. Férje halála után belépett az általa alapított ószandeci klarissza kolostorba. 1292. július 24-én halt meg. VIII. Sándor pápa 1690-ben boldoggá, II. János Pál pápa pedig 1999-ben Ószandecben szentté avatta.

Megváltó Jézusunk, aki mindig jót cselekedve jártál a földön, kérünk, add, hogy végtelen és irgalmas szereteted forrásából erőt merítve, Evangéliumod szerint élhessünk, és örömmel teljesítsük boldogító akaratodat.

Vezess bennünket, hogy Árpád-házi Szent Kinga közbenjárására - aki téged mindennél és mindenkinél jobban szeretett, és ezért áldozatosan szolgálta népedet - bennünk lakó Szentlelked által mi is felismerjünk, szeressünk és szolgáljunk téged, minden embertestvérünkben. Mesterünk, taníts meg minket, hogy Szent Kinga ferences lelkületét követve együttműködjünk szereteted lelkével. Örömhírt vigyünk a szegényeknek, meggyógyítsuk a megtört szívűeket, szabadságot hirdessünk a raboknak, látást a vakoknak és mindenkinek az Úr kegyelmének idejét. Szabadítónk, tégy bennünket is az emberek és népek közötti szeretet és kiengesztelődés eszközévé. Ámen.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu