Huszárok a pápánál - huszárok a pápáért

Közel egyhónapos és ezerötszáz kilométeres lovaglás után, június 2-án lovas huszárok érkeztek a Szent Péter térre, akiket II. János Pál pápa az általános kihallgatáson fogadott. Erre a küzdelmes, hoszszú útra százkilencven esztendővel azután került sor, hogy VII. Piusz, Bonaparte Napóleon fogságából kiszabadulva, magyar huszárok kíséretében kelt át a francia Alpokon, hogy visszatérjen Rómába.

VII. Piusz pápasága nem volt a Pápai Állam könnyű időszaka. Napóleon folyamatos támadásait kellett elviselni, miközben Piusz iparkodott földi hatalmát éppúgy megőrizni, mint a francia egyház fölötti Krisztustól kapott lelki küldetését beteljesíteni. Az ő pápasága alatt foglalták el Napóleon seregei Rómát, ekkor lobogott az Angyalvár tetején a pápai zászló helyett a francia trikolor.

1809-ben VII. Piusz kiközösítéssel fenyegette meg azt, aki az egyházi állam ellen fordul, mire Napóleon elfogatta őt és Savonába vitette. Három éven át ott őrizték. Napóleon minden igyekezetével azon volt, hogy a pápa földi és égi hatalmát meggyengítse, bár fontos volt számára az is, hogy különböző házasságait az egyházzal is érvénytelenítse, no meg, hogy a pápa koronázza meg őt.

1811-ben, a raboskodó Piusz ellenében, Napóleon maga hívta össze a francia és olasz püspökök zsinatát. A főpásztorok látva, hogy egyre több püspöki szék marad betöltetlenül, valamint mert féltek a francia egyház elszakadásától - a pápától engedményeket kértek, melyeknek egy részére hajlandó volt. Ám Napóleon ennek ellenére fogolyként Fontaineblauba vitette az idős pápát, bár közben hatalma hanyatlani kezdett. Laonnál, majd Waterloonál vereséget szenvedett, a pápa kiszabadult fogságából és Rómába indulhatott. Ezen az úton kísérték magyar huszárok, akik közt volt egy Horváth János nevű törzsőrmester is, aki a hagyomány szerint az Alpokban a didergő pápára terítette mentéjét. Ennek az 1814-es útnak az emlékére szervezték a veszprémi Sándor-huszárok, a kismartoni és francia Esterházy-huszárokkal együtt idei zarándok útjukat.

Az egy hónapig tartó útra a lovas huszárokat elkísérte egy amerikai származású, Ausztriában élő pap, P. Thomas is, aki rendszeresen mondott misét a három nemzet lovasainak. Rómába érve a huszárokat fogadta a svájci gárda vezetősége, s megmutatták nekik vatikáni kaszárnyájukat.

A lovasokkal együtt jött a pápai kihallgatásra az Európai Borlovagrend konzulja és vice konzulja. Utóbbi, Jenei József a borrend magyarországi nagykövete is. Ők a kaszárnyalátogatást borkóstolóval viszonozták a svájci gárdistáknak.

Ahogy Abonyi Gábor, a Sándor-huszárok veszprémi klubjának ügyvezető elnöke, illetve Bálint Ferenc elnök elmondták, a zarándoklatra fél éve készültek. Több ezer levelet, e-mailt írtak, hogy Franciaországban és Olaszországban a magyar, ausztriai magyar és a francia huszárok a százkilencven esztendővel ezelőtti pápai utat végigjárhassák.

Akik végiglovagolták az utat Lyontól Rómáig egyhangúlag állították - nehéz, küzdelmes út volt, de megérte. A hideg, a hó, az eső, a napsütés próbára tett embert és lovat egyaránt, de az élmény csodálatos volt, s a végén a pápa külön megemlékezése útjukról minden fáradságot feledtetett velük.

Bókay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu