Fénnyel átitatott létezésünk

A II. kerületi Vízivárosi Galéria (Kapás u. 55.) idei programjában több - kortárs képzőművészek munkáit tartalmazó - művészeti gyűjtemény bemutatása szerepel. Az elmúlt hónapokban láthatták már az érdeklődők a váci Tragor Ignác Múzeumban őrzött, az utóbbi két évtizedben készült festmények válogatott darabjait. Ez a kiállítás egy muzeológus - szakmai megfontoltsággal alakított és következetesen képviselt - gyűjtőmunkájának eredményét tükrözte. Később Mezei Ottó művészettörténész tette a közönség számára is elérhetővé azokat az alkotásokat, amelyek pályája során személyes életterébe kerültek.

Ez év júniusában a Vízivárosi Galéria meghívta Németh István műgyűjtőt, hogy festőművész kortársainknak általa vásárolt és otthonában őrzött táblaképeiből tárlatot rendezzen. Németh Istvánt úgy ismerik a képzőművészek és művészettörténészek, mint aki nem üzleti szempontokat követve, nem az anyagi befektetés szándékával vásárol képzőművészeti alkotásokat. Maga is így vall: "Gyűjteményem önkifejezésem eszköze is egyben. ... A körülöttem lévő művek az emberi létről, etikáról, morális kérdésekről szóljanak." Ebből a gyűjteményből, tizenhárom alkotó mindegyikétől néhány munkát mutat be a Vízivárosi Galéria. Az Új Ember olvasóinak ajánlom erről a tárlatról Kárpáti Tamás négy festményét, amelyek a kiállítóterem egyik leghangsúlyosabb falfelületén láthatók.

Kárpáti Tamás bő negyed századot felölelő művészi pályájának jellemzője a bibliai témákhoz kapcsolódó képek festése. Németh István gyűjteményéből bemutatott alkotásai - a Kígyó,Jézus megkísértései, Corpus, Jelenések angyala II. című festmények - akár egyfajta üdvtörténeti kronológia szerint is kapcsolódhatnak egymáshoz. Mint valamennyi munkáján, úgy az említetteken is vörösesbarna, illetve sárgászöldes sötét háttérből bontakozik ki egy-egy jelenet, illetve figura. A képek sötétjében nem érzékelhető semmilyen fizikai tér vagy történelmi időre és földrajzi helyre utaló motívum. Erőteljesen meghatározza azonban a kompozíciókat a figurákból belülről áradó fény, amely őket körülölelve a végtelenbe és időtlenségbe emeli alakjukat. Fénnyel átitatott testük szinte anyagtalannak tűnik. Ezt erősíti az is, hogy körvonalak nélkül oldódnak bele környezetük sötétjébe. A festmények szereplői azonban fényt sugárzó természetük ellenére nem eszményi, harmonikus megjelenésűek, hanem groteszk hatásúak. Fizikai jellemzőjük valamiféle elesettség, elgyötörtség, amelyet történelmileg-társadalmilag meghatározott sorsuk mért rájuk. Ez a sors azonban nem állhatja útját annak a fénynek, amelynek forrása a történelmen és társadalmon felüli; sugárzása is nagyobb távlatokba irányul. Ez a festői szemlélet meggyőző erővel tudatosítja bennünk, hogy a Bibliában dokumentált események, jelenségek nem egyszeriek és megismételhetetlenek, hanem az Ószövetség idejétől az Újszövetség idejéig, onnét saját életidőnkig, majd az örökkévalóságig ívelnek.

A Vízivárosi Galéria közönsége örömmel fogadhatja, hogy Németh István e művek katartikus élményét néhány hétre megosztja velünk. A műgyűjtő példája azt az üzenetet is hordozza, hogy anyagi javaink meghatározó ereje mellett a képzőművészeti alkotások szellemi ereje is döntő hatással lehet életünk minőségének alakulásában.

Bakonyvári M. Ágnes

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu