Hazatérő magyar irodalom

Nyugati magyar írók a 75. Ünnepi Könyvhéten

Bizony, voltak idők, amikor menni kellett. Az 1956-os forradalom után Nyugatra kényszerült fiatalok közül jó páran messze Magyarországtól, idegenben kezdtek írni, lettek írókká, és alkottak magyar nyelven irodalmi életműveket. Róluk sokáig nemigen eshetett szó, hiszen emigránsok voltak, s bármilyen kitartóan, elszántan szervezték is a magyar irodalmat külföldön - sokszor persze "önös" érdekből, tudniillik, hogy magyarok maradhassanak -, ide, az anyaországba kevés szüremkedett be belőlük.

A rendszerváltozás után megnyíltak a kapuk. Sokan közülük hazatelepültek - azok, akik tehették, akiket itthon várt a család, vagy olyanok is, akiket nem várt senki -, ám azzal, hogy földrajzilag helyet változtattak, nem oldódott meg az az egyre súlyosbodó, égető paradox helyzet, hogy végre ezek a magyar írók beilleszkedjenek, megtalálják helyüket, nemcsak a hazában, hanem a magyar irodalomban is. Mert ez még mindig várat magára. Pedig ők dolgoznak serényen, töretlen erővel és kedvvel is. Bizonyíték erre a számtalan új kötet és maga a 75. Jubileumi Ünnepi Könyvhét is, ahol szintén igencsak figyelemre méltó kötetekkel jelentkeznek. A kitűnő, Hollandiában élő költő, Kibédi Varga Áron, a kortárs magyar líra avantgárd vonalának képviselője új verseskötettel, az Oldás cíművel van jelen a könyvhéten. Ezt a könyvet is és András SándorLutheránus Zen című alkotását szintén a pozsonyi Kalligram Kiadó adta ki. A sokáig Amerikában élő, ám a rendszerváltás után hazatelepült András Sándort a magyar értekező próza legjobbjai közt tartják számon, új kötete igazán izgalmas szellemi kalandot ígér. A Kortárs Kiadó Phoenix könyveinek sorozatában három fontos szerző műve is megjelent most: az egyik a Párizsban élő Nagy Pál önéletírásának befejező, harmadik kötete, az Életem, amelyben a nyolcvanas, kilencvenes évek eseményeit írja le, beszámolva a legendás folyóirat, a Párizsi Magyar Műhely történetéről, hazatelepítéséről, szerepéről. A második alkotás a Párizst, sőt Puerto Ricót is megjárt Ferdinandy György elbeszéléskötete. A Fényképem Balzac-kal című kötet a szerzőtől már jól ismert helyeken, a háború utáni Budán, a hatvanas évek Párizsában és a trópusokon játszódó kisprózai írásokból áll. A harmadik Vitéz György verseskönyve, a Végjáték. A montreáli pszichológus-író életművéből barátai, a kitűnő Kemenes Géfin László és a már említett András Sándor válogattak, akik egyébként az ismert amerikai avantgárd folyóirat, az Arkánum szerkesztőtársai voltak. A kötet Vitéz György új írásaival zárul.

Az említett alkotások gyöngyszemei nem csak a 75. Jubileumi Ünnepi Könyvhétnek, de az egyetemes magyar irodalomnak is. Ám írni róluk kevés, olvasni is kell a műveket, hiszen ezáltal foglalhatják el méltó helyüket irodalmunkban. Jó szívvel ajánljuk hát e kiváló olvasmányokat!

Völgyi Tóth Zsuzsa

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu