|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Szólj hozzá! Ha a hónap témája felkeltette érdeklődésedet, fogalmazd meg bátran és röviden(!) a véleményedet, és küldd el nekünk levélben (1053 Budapest, Kossuth L. u. 1.) vagy e-mailben (ujember@katolikus.hu) "Szólj hozzá!" jeligére. Véleményedet meg is jelentetjük, amennyiben ehhez hozzájárulsz. Várunk témaajánlatokat is. A hónap témája: Életcél, állapot, kortünet vagy a jövő nőtípusa? Ha szótárat szerkesztenék, így definiálnám a szingli szót: húszas éveinek végén, harmincas éveinek elején járó nő, akinek biztos egzisztenciája van, egyedül él, de nem magányosan, mert kiterjedt baráti kapcsolatokat ápol. Életcéljai között nagy valószínűséggel szerepel egy odaadó férj és gyereksereg, de még nem találta meg a párját. Egyedülálló helyzetét nemcsak elfogadja, hanem maximálisan ki is élvezi. Kipróbál mindent, amit majd családos korában nem tehet meg. A szingli hímnemű megfelelője a fiatal, jól szituált, sikeres, független férfi. Róla már szűkszavúbban emlékezik meg a szakirodalom, bár a regények kedvelt agglegénytípusában néha ráismerhetünk. Sőt, a szingli nőkről szóló könyvekben is megjelenik, többnyire két típusát, a gaz csábítót és az elérhetetlen nagy Ő-t emelik ki a regényíró(nő)k. Közös jellemzőjük, hogy bár javarészt hisznek a házasság intézményében, valahogy még nem érzik elég érettnek magukat a "kötöttség" vállalásához. A család és gyerek fogalmakat csak jövő időben használják. És miből áll a jelen? Természetesen a jövő alapjainak megteremtésében: hatékony munka, épülő karrier, kapcsolatok ápolása. Közös sörözés a barátokkal, vacsora az üzleti partnerekkel, színház a barátnőkkel, sportolás és bulizás a munkatársakkal. És mi van, ha mégsem olyan jó egyedül? Minden szingli nő és férfi előbb-utóbb megtalálja szingli párját, és mindketten feladva függetlenségüket, a házasság boldog révébe érnek. Probléma csak annyi adódhat, hogy melyikük lakásában folytassák közös életüket, bár a családalapításhoz már kertes ház dukál, de egy sorház a zöldövezetben mindenképpen. Asztalos Ágnes Egyedül vagy egy másikkal, tehát egymással? Elgondolkodtató, ha egy másik ember társaságában vagyok, valóban ott vagyok-e vele? Ebben az értelemben "megragadhatnánk a napot", pontosabban a lehetőséget, hogy valóban arra figyeljünk, akivel éppen együtt töltjük azt az időt. Ne történjen meg, egymás mellett elbeszélünk, hanem egymással beszélgessünk. Valószínűleg sok modern házasságnak is ez lehet az alapproblémája, azaz, hogy nem több, mint két szingli formailag közös élete. Rudi
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|