Hangulatjelentések

Érték és mérce Sümegen

Pünkösd hétfőjén, május utolsó napján harsogóan zöld a világ. Mintha csak havazna, kavarog a levegőben a hársak bolyha, fürtösen virágzik az akác, elnyílóban a mézédes illatú bodza. Istenem, ha örökké csak május volna! E kiáradó, újjászülető tenger közepén reményteli szívvel ülök a ferencesek sümegi templomában. Barsi Balázs atya a nyolc különböző országbéli püspök által aláírt mariazelli üzenetet olvassa fel, amely egyházunknak az Európai Unióval kapcsolatos lelki szempontjait közvetíti. Az üzenet nagyon gazdag; világosan fogalmazott, s természetesen hét - akár a szentségek száma - tömör pontba szedett. A hivatalos politika és a média által gerjesztett gazdasági "hurráhangulat" mellett nem árt a meglévő nehézségekre, az egységesülés lelki vetületeire is felhívni a figyelmet.

Előző nap, pünkösd vasárnapján is itt voltam, kiismerhettem a "terepet". Balázs atya akkor az ünnep és a másnapja közötti kapcsolatról beszélt, az ünneplés tudományáról és a hétköznapokba történő átmentéséről. Benyomásaim a tartalmas igehirdetésen túl is a lehető legkedvezőbbek. A liturgia összeszedett, méltóságteljes, lélekemelő. Mindennek megadatik a módja, sietség és hanyagság nélkül; a szertartás nagy bevonulással kezdődik, körbefüstöltetik az oltár. A ministránsok remekül tudják a dolgukat, ismerik a szent térben történő mozgás szabályait. A hívek részvétele közösségi: nem hallgatag közönségként viselkednek, de aktívan bekapcsolódnak az éneklésbe, az imádságba. A liturgia finom gesztusaival is tisztában vannak: tudják, mikor illő meghajolni a Hitvallás alatt (annál a résznél, amikor Jézus megtestesüléséhez érünk), s mikor hajtunk fejet (Jézus Krisztus nevének kimondásakor). Mindannyian a kellő időben térdelnek le, majd állnak fel: nem kapkodnak, nem hanyagok. Ismerik a szentmise részeinek latin szövegét, a zsolozsma közösségi végzésének módját. Mindez nagy dolog, hazánkban sajnos cseppet sem általános. Oly sok templomunkban tapasztaltam már éppen az ellenkezőjét - ezért is, hogy most boldog vagyok. Már-már hajlamos voltam azt hinni, hogy a pompás liturgia, amelyet a krakkói domonkosok templomában éveken keresztül csodálhattam, elérhetetlenül magas mércének bizonyul... S lám csak, a sümegi templommal egybeépült ferences rendház kerengője, napsütötte belső kertje is egyszeriben a krakkói domonkos kolostort juttatja eszembe. Legalábbis Krakkóban sétálgattam ugyanúgy a mise végeztével a boltíves folyosókon, ahogy most a ferencesek évszázados falai között.

Kilépek a rendházból, és szembetalálom magam a tizenhetedik században épült püspöki palotával, mely a töröknek köszönhetően valamikor a veszprémi érsek székhelye volt. Napjainkban a városi képtár található benne. Az impozáns épület teteje frissen felújított, a homlokzat felső része is rendben - hanem az oldalsó és a hátsó traktus olyan gyalázatos képet fest, hogy szinte azonnal állványokért kiált. Azzal biztatom magam, hogy tíz év múlva minden az eredeti szépségében ragyog majd, és lassan tető alá kerülnek elhanyagolt értékeink.

Zsille Gábor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu