Hollai Ferenc

"Legyen gondotok a munkásokra..."

Amikor azt a szót halljuk, hogy munkásifjúság, rögtön a gyárak, a műhelyek, a tömegcikkeket és szakmai mestermunkákat készítők jutnak eszünkbe. Számuk az EU-csatlakozás nyomán várhatóan sok ezerrel fog megemelkedni. Ők a holnapot építő munkások, akik átveszik a vezető szerepet az eddig jóval nagyobb számú agrármunkások előtt. Vajon az egyháznak van-e valamiféle mondanivalója a társadalom e fontos rétege számára? Van bizony, nem is kicsiny!

"A munkások apostolai maguk a munkások legyenek" - írta XI. Piusz pápa a Quadragesimo anno kezdetű enciklikájában. Ennek a gondolatnak a két világháború között az egyik legmarkánsabb képviselője egy belga munkáspap fia: Joseph Cardijn volt, aki életre hívta a Keresztény Munkásifjak Nemzetközi Szervezetét (JOC). A hatalmas mozgalomnak a háború kitörése vetett véget. A Gestapo az egész Németországot behálózó szervezetet felszámolta, és 1943 őszén keresztény munkásifjak sokasága került Auschwitz, Mauthausen, Dachau, Buchenwald haláltáboraiba. Marcel Callo például, akit II. János Pál pápa 1987-ben avatott boldoggá, Mauthausenben halt meg. Cardijn a háború után ismét munkához látott. Ott volt a II. vatikáni zsinaton, és nagy szerepe volt a világiak feladatairól szóló Apostiolicam actuasitatem kezdetű dokumentum megszövegezésében.

Magyarországon a Katolikus Ifjúmunkások Országos Egyesülete (KIOE) a háború ellenére viszonylagos szabadságban működött, és virágkorát 1936 és 1942 között élte. 1942-ben Apor Vilmos győri megyés püspök lett a mozgalom elnöke. Beiktatásakor tartott beszédében hangsúlyozta: "A katolikus egyház nem most kezdett törődni az ifjúsággal, hanem azt mindig, változatlanul szerette, amikor az még nem volt divat. Az egyház a lelket nézi, azt keresi és értékeli a munkásifjúban, és ezért örvendetes szemében a katolikus munkásifjú mozgalom, a KIOE tevékenysége. Az egyház életelveket ad, s ezek kiemelik az ifjút a tömegből. Akinek életelve van, az hisz és kitart, még ellenséges környezetben is. Kitart hősiesen és hűséggel, még ha egyedül marad is, amikor körülötte mindenki a hitét támadja ..."

A mozgalom tizennégy budapesti és három vidéki tanoncotthonában akkoriban inasgyerekek százai nevelődtek. Harmincötezer példányban kiadott újságunk is volt. Jelmondatunk így szólt: Láss, ítélj, cselekedj!

A Munkásifjú Akadémián - mert ilyen is létezett - a magyar keresztény társadalom legkiválóbb papjai, nevelői, szakemberei foglalkoztak a hallgatókkal, amelynek keretében például szónoklattant és újságírást is tanítottak. Lelkigyakorlataikat, nyári táboraikat gyakran keresték fel az egyházi vezetők, és a parlamentben is harcoltak a munkásifjúság életét elősegítő, érdekeit védő törvényekért. Az egyház vezetői érezték a munkásifjúsággal való törődés fontosságát, ezért minden egyházmegyében moderátor papokat neveztek ki, akik felelősei voltak a munkásfiatalokkal való foglalkozásnak. Kétévenként az országos kiállításainkon mutatták be a szakmunkásfiatalok által készített vizsgamunkákat, bizonyítva, hogy a jövő szakmunkásai az európai kívánalmaknak megfelelő szakmai tudással rendelkeznek.

Az elmúlt évtizedek alatt megtörtént a magán- és kisüzemek java részének felszámolása. A munkások életében jelentős változások következtek be. Eközben nagyot zuhant a munka becsülete és morálja, s ezzel együtt a munkavállalók életszemlélete is. Mire lenne szükség? Olyan értékekre, amelyeket csak az egyház, a hit tud erősíteni és megvalósítani: becsület, szorgalom, szavahihetőség, kitartás, lelkiismeretesség... Vajon van-e ma hazánkban olyan intézmény, amely ezekre az értékekre neveli az ifjúságot? Az egyház kezében levő szakmunkásképző iskoláknak lenne elsőrendű feladata, hogy új típusú szakmunkásokat neveljenek. Ha lesznek kitűnő szakmunkásaink, lesz piacképes magyar termék. Ha lesznek erkölcsi értékkel rendelkező fiatalok, lesznek újra keresztény családok. Ha lesznek művelt, értékeket kereső munkásfiatalok, akkor nem kell félnünk a jövőtől.

A munkásifjúság mozgalma most újjáéled. Június végén tartják Rómában a Keresztény Munkásifjak Nemzetközi Bizottságának ülését, amelyen a magyar katolikus ifjúmunkások megújult mozgalmát is remélhetőleg felveszik a tagok közé.

II. János Pál pápa 1991-ben a Hősök terén, a pápai szentmise végén a magyar főpapokhoz fordulva így szólt: "Legyen gondotok a munkásokra." Egy ad limina látogatáson pedig az egyetemisták körében folyó lelkipásztori munka dicsérete után megkérdezte: "És a munkásifjúsággal foglalkozik-e valaki?" A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia nyári ülésén jelentős helyet kapott ennek a sürgető kérdésnek a megtárgyalása. Az egyetemi lelkészségek mintájára a papság soraiban is meg kell keresni azokat, akik vállalják a munkásfiatalokkal való foglalkozás gondjait. Szorgalmazni kell új szakmunkástanuló iskolák szervezését, a meglévőkben pedig hatékonyabbá tenni a szakmai és a hitbeli nevelést.

Sürget az idő! A II. vatikáni zsinat és a pápai enciklikák útmutatásai nyomán mielőbb el kell kezdeni a munkát. Abban a szellemben, amelyet a munkásifjúság világmozgalmának elindítója, Joseph Cardijn így fogalmazott meg: "Egyetlen munkásifjú lelke többet ér a világ minden aranyánál!"

(A szerző a KIOE egykori titkára.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu