 |
 |
 |
 |
2004.06.11
|
Üdvöz légy,
oltáriszentség! |
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||
|
|
|
Liturgia Üdvöz légy, Felség! Az Úrnapja ünnepe a középkori lelkiség és a történelmi helyzet ismeretében válik igazán érthetővé.
Tours-i Berengár, valamint az elvilágiasodott egyházi vezetéssel szembeforduló albigens és valdens eretnekcsoportok tagadták Krisztus valóságos jelenlétét. Megint mások valami rosszul értelmezett materializmussal próbálták magyarázni azt, és nem volt ritka az eucharisztiával való babonás visszaélés sem. Az aggasztó jelenségek mellett azonban ott volt a ferencesek és a domonkosok bensőséges eucharisztikus áhítata. A XII. század egyházi áhítatgyakorlatának jellegzetessége volt a szemlélés iránti vágy, a dramatizálásra való hajlam és a tiszteletadás jeleinek halmozása. A misében 1200 körül Párizsban jelent meg az Úrfelmutatás gesztusa, amely gyakran hosszú percekig tartott. A túlzottan szigorúvá váló bűnbánati fegyelem miatt fokozatosan visszaszorult a szentáldozások száma, s az eucharisztiában nem annyira a keresztény életet tápláló isteni ajándékot látták, mint inkább az isteni szentség földi megjelenését, melynek imádással tartozunk. Ekkor jött szokásba - az ereklyetartók mintájára - a drága és szépséges szentségmutatók készítése. 1209-ben Belgiumban egy montcornilloni Ágoston-rendi apáca, Julianna álmában újra és újra a csodásan fénylő holdat látta megjelenni, melyből azonban egy darab hiányzott. Végre megkapta a magyarázatot: az Üdvözítő azt akarja, hogy szent testének és vérének külön ünnepe legyen. Hosszas kérésére a lüttichi püspök 1246-ban celebrálta először az oltáriszentség tiszteletére tartott ünnepet. Lüttich város fődiakónusát, Pantaleon Jakabot röviddel ezután IV. Orbán néven pápává választották, aki végül az Úrnapja ünnepét a bolsenai eucharisztikus csoda hallatán az egész egyház számára elrendelte. A XIII. századtól német hatásra szokás ezen a napon a szentmise ünneplését fényes ünnepélyességgel végzett körmenettel is kiegészíteni. Jelenlegi ismereteink szerint 1274 és 1279 között Kölnben tartották az első körmenetet, mely számos országban viszonylag hamar elterjedt. Rajongás és tisztelet, hatalomvágy és önátadás, babona és bensőséges hit, szenzációéhség és istenkereső bizalom: mindezek együtt vannak a Szent Kenyérben jelen való Krisztus körül. Az úrnapi mise szekvenciájában is elhangzik: Veszi jó, és veszi vétkes, ám gyümölcs vajmi kétes, élet vagy elkárhozás.Rossznak átok, üdv a jóknak... Káposztássy Béla
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||
