Homíliavázlat

Krisztus jegyajándéka

János apostol nem ír az eucharisztia alapításáról, viszont az eucharisztikus beszédet olvashatjuk evangéliuma hatodik fejezetében, és búcsúbeszédében ír a lábmosásról.

A János-evangélium tizenharmadik fejezetében Jézus nagyon határozottan közli Péterrel: nincs közöm hozzád, ha nem vagy közösségben velem, ha nem moshatom meg a lábadat. Ugyanez igaz az eucharisztiára is. Nincs közöm hozzá, illetve nem ismerem őt, ha nem fogadom el szentáldozáskor Krisztus testét, noha megtehetném. Ugyancsak a búcsúbeszédben olvassuk: "Ti az én barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek." Ő azt parancsolja: "Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre." Leélhetek egy életet, azt gondolván magamról, hogy hívő vagyok, de nem ismerem őt, ha nem veszem és eszem az ő testét és vérét, pedig megtehetném.

Egy életen keresztül tisztogathatom magam, hogy méltó legyek fogadni őt, s nem merek beállni az áldozók sorába, mert méltatlan vagyok, és sohasem leszek méltó. Ő nem azért adja önmagát, mert megérdemlem, hanem ingyenes szeretetből. Talán épp azért nehéz elfogadnunk ingyenes ajándékát, mert hozzászoktunk, hogy mindennek ára van...

Az eucharisztia Krisztus jegyajándéka; mint menyaszszonyt visz magával minket az Atyához - merhetek én erre nemet mondani? Az én jegyesi igenem személyes részvételem a szentmisén. Milyenek az igenjeim hétről hétre, vasárnapról vasárnapra? Ahogy a III. számú kánonban imádkozzuk: "Ő tegyen minket neked szentelt örök áldozattá." Tehát az eucharisztia igen az Atyának, amit Jézussal együtt mondunk ki. A vőlegény azt akarja, hogy a menyasszony emlékezzék rá, amíg el nem jön érte. Az egyház igenjét a jegyesség hosszú ideje alatt újra és újra hallani akarja. Most rajtam a sor! Nekem kell minden egyes szentmisében odaajándékoznom önmagamat, egész Istennek adott életemet Jézussal együtt átadni az Atyának.

Éppen ezért elképzelhetetlen, hogy az eljegyzési lakomáról (ez a szentmise) elkéssek, vagy otthon hallgassam rádión, amikor elmehetnék. Vagy éppenséggel hátul a bejáratnál a szenteltvíztartót őrizzem, és minél előbb igyekezzek elhagyni a templomot, azt a helyet, ahol pár pillanattal ezelőtt az ég és a föld összeért.

Elképzelhetetlen (persze sokan el tudják képzelni és sajnos életre is váltják), hogy ahol Krisztussal együtt kimondom a keresztáldozat igenjét, ott csukva legyen a szám, és ne kapcsolódjak be testvéreim dicsőítő énekébe, imádságába. Nincs jogom visszautasítani a legnagyobb ajándékot, amit az életben valaha is kaphatok, magát az Úr szent testét és vérét.

Sokszor fájlaljuk, hogy felszínes a szentmisén való részvételünk. Ha nem készülünk fel, nem is fogunk tudni odafigyelni.

A vele való találkozás elindít a másik ember felé. Felnyitja szememet, hogy a megtört Krisztus és a megtört ember ugyanaz. Nem hitelesek az áldozásaim, ha nem kíséri azokat szolgálat, ha nem indít a másik ember felé. Úrnapja van. Válasszak ki valamit a következő hetekre, amire törekedni fogok, és amit kérek Istentől, hogy abban az egyben változzak meg az eucharisztia ünneplésében.

Gáspár István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu