|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Szentírás-magyarázat "Ti adjatok nekik enni" (Évközi 11. vasárnap, Úrnapja - Lk 9,11-17) Az apostolok Jézussal a pusztába vonultak, mert az apostoli munka kimerítette őket. A tömeg azonban felfedezi a "menekülési" kísérletet, és utánuk megy. Jézus itt, a pusztában sem hagyja magára a sokaságot, hanem barátságosan fogadja őket. A szövegben nincs utalás rá, hogy kifejezetten tanította volna őket, talán csak barátságosan elbeszélgetett az emberekkel. Jézusnak állandó témája volt az Isten országa és a megtérés, de nem életidegen, megszállott tanítónak kell elképzelni őt, hanem olyan valakinek, akinek volt türelme apró, a mindennapi életre vonatkozó jó tanácsokat is adni. Jézus mindig a teljes embert akarta boldoggá tenni. Ezért nem hagyja, hogy elküldjék a tömeget, hanem a tanítványokat kéri, adjanak nekik enni. A kenyérszaporítás történetére mintegy hatszor utalnak az evangéliumok, de igen különböző módon. Némely elbeszélésformára erős szimbolizmus rakódott, összekapcsolva a történetet az eucharisztikus áldozattal. Az esemény a kései órában történt. Az apostolok látták: nem tudnak ennyi embert megetetni. Hogy mekkora lehetett a tömeg, nem tudjuk pontosan, csak a történet végén található maradékokból lehet megbecsülni. Jézus nem hagyja, hogy a nyájas beszélgetés után csupán jó tanáccsal térjenek haza az éhes és elcsigázott emberek. Valami többet akart nekik adni. Az ötvenes csoportokba való letelepítés az izraeli katonai stratégiára emlékeztet. Mintha megismétlődne a kivonulás eseménye, a csodálatos pusztai táplálékkal. Talán, akik átélték a kenyérszaporítást, maguk is erre asszociáltak. Isten vándorló népének tartották magukat. A tanítás után adott kenyér és táplálék mindennél jobban mutatja, Jézus nem elvont aszketikus tanító. Nem böjtöltetni akarja az utána jövőket, hanem megadni, ami szükséges nekik. De azt is meg akarja mutatni, hogy akik Istent követik, azokról Isten gondoskodik. Akik most jóllaktak, azok nem egyszerűen egy vendégségben voltak, hanem a messiási lakoma előízét érezhették. A töltekezés nemcsak a testnek, a léleknek is szólt. Ezt az összetett tapasztalatot nagyon nehezen és különböző technikákat felhasználva tudja csak közvetíteni a szöveg. A világtól való elvonulás nem tartozik a mai vezető eszmék közé. Kevesen indulnak lelki tanácsok után a pusztába, és a magányban való töltekezéssel is kevesen próbálkoznak. Sok esetben még a csönd elől is menekülnek az emberek. Mégis előfordul, hogy az ember egyszer csak üresnek érzi magát, és töltekezni szeretne. Jézus ezen a ponton lép be az ember életébe. Akik rájöttek, hogy a "lelki táplálékok" legalább olyan fontosak az ember életminőségének megőrzéséhez, mint a földi táplálékok, azok más stílusban és más minőségben kezdenek élni. Ez az igény a keresztény élet kezdete. A nagy kérdés, hogy mi most hol tartunk? Az emberi forgatagba menekülünk, vagy lelkünk nyugalmát, elvesztett üdvösségünket, az Isten országának békéjét, az életünknek értelmet adó tevékenységet akarjuk megtalálni? Van olyan tája a világnak, ahol a kenyérszaporítás és a szociális kérdés megoldása égetően szükséges lenne. Európában és nálunk inkább a lelket kellene táplálni, óvni és gyógyítani. A jóléti társadalom kissé elhízott tagjai ugyanis lélekben igen kimerültek és elcsigázottak. Benyik György
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|