W. W. J. D.

Avagy mit üzennek a karkötők

Gabival egy lelkigyakorlatos házban találkoztam. Egyszerű, csendes lány, akit a természetes környezet láthatóan még nyugodtabbá tett. Alig néhány hónappal az érettségi előtt még nem tudja, mi szeretne lenni, nem áradozik világmegváltó tervekről - mondhatnánk, semmi extra. Ugyanakkor ez a hétköznapi teremtés "csak úgy" mindenből kitűnőre áll, mindenkihez szeretettel fordul. Nem tolakodó, inkább megvárja, amíg kérdezik.

Néhány nap alatt ritkán lehet valakit alaposan kiismerni, a lelkigyakorlat során mégis egyértelműen megmutatkozott, hogy Gabi valamiben más, mint kortársai. Egyik beszélgetésünk alkalmával felfigyeltem a karkötőjére, a rajta olvasható négy betűre: W.W.J.D. Mint kiderült, ez egy angol kifejezés - "What would Jesus do?" - rövidítése, ami magyarul így hangzik: "Mit tenne Jézus?" Bár akkor még nem értettem, ma már egyértelműen azt gondolom, ez az apró jel is hozzájárulhat ahhoz, hogy viselője annyira "más", mint a többiek. Mintha egy szüntelen lelkiismeret-vizsgálat eszköze lenne ez a szövetdarab, vagy akár egy tömör hitvallás kifejezése: mit tenne Jézus, ha a helyemben lenne...

Bori sokkal energikusabb, mozgalmasabb lány, mint Gabi, az osztálytársa. Együtt érkeztek a lelkigyakorlatra, igazi barátnők. Sok közös vonás van bennük, és már egyáltalán nem lepődtem meg, amikor Bori kezén is hasonló üzenetre bukkantam. F.R.O.G., vagyis "Fully relied on God.", ami magyarra így fordítható: "Teljesen elkötelezve Istennek."

Mit üzennek ezek a karkötők? Talán lejárt a nyakban hordott kereszt divatjának ideje, ahogy az autók visszapillantójára akasztott rózsafüzéré is, amelynek sok esetben az előbbi nyakbavalóhoz hasonlóan kétséges a lelki jelentősége.

Mindettől függetlenül bizonyos, hogy Isten jelen kíván lenni az élet valamennyi területén, minden pillanatban, a lehető legszemélyesebb módon. Vajon nem ugyanazt a feladatot látják el a templomainkban található képek és szobrok, mint a lelkigyakorlaton látott karkötők? Lehetne rajtuk akár egy Jézus-arc is, vagy egy bibliai jelenet. A lényeg, hogy emlékeztetnek. Egyszerre mutatnak rá Istenre és emberi, ugyanakkor természetfeletti hivatásunk fontosságára. Sürgetnek, életszentségre hívnak. Az már sajátos előnyük, hogy szinte bilincsként viselhetjük őket, még inkább érzékeltetve magunk számára a szeretet elkötelezettségét. Nem hangosan, nem látványosan - egyszerűen, mintegy belső szigetet teremtve a hétköznapok forgatagában.

Nemrég elszakadt a karórám szíja. Sajnálom kicserélni, inkább a zsebemben hordom. Egy külföldi konferencián kaptam ajándékba, és egy rövid üzenet volt a bőrszíjba vésve: "Zeit für Menschen.", vagyis "Szánj időt az emberekre!" Hiába nincs már a szemem előtt, a felhívás mélyebbre, belém vésődött. Még sokat kell gyakorolnom, de legalább már ismerem a feladatot. Ez pedig hatalmas előny azokkal szemben, akik a gazdag ifjúval együtt bármit megtennének, hogy kövessék Jézust, épp csak ezt a "bármit" nem ismerik, vagy éppen valamilyen okból messzire elkerülik.

Az előbb említett, modern jelekhez hasonlóan ugyanígy Krisztus követésére hív a szenteltvíz a templom bejáratánál, a kereszt a lakás falán, de talán még közvetlenebb üzenet lehet egy mosoly, egy kellő időben elküldött képeslap. Számtalan eszköz válhat jellé, bármi és bárki hordozhatja Isten üzenetét. Bennem és benned is ott rejlik a lehetőség, mert Isten önmagát akarja üzenni a világnak általunk is.

Gégény István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu