Az Olvasó írja

"Sebaj, mi mindent rendbe hozunk..."

Jelenlegi kormányzatunk erőteljesen felfelé ívelő tagjától megkaptuk a tényfeltáró és megnyugtató kioktatást: "Mária levette kezét az országról, de sebaj, mi mindent rendbe hozunk!" Ehhez csak két megjegyzés: úgy látszik, kormánykörökben már mariológiával is foglalkoznak.

A rendbetételről pedig csak annyit, hogy a jóléti rendszerváltás nagy ígérethalmazának egyre meredekebb anyagi, erkölcsi lejtőjén tartunk a dermesztő abszolút zérus felé.

Megmaradt reményünket azonban nem lehet eladni, mert arra csak egy vevő van, és őnála bűnbánat, vezeklés és jóvátétel nélkül semmit sem lehet elérni.

Mária palástja megvédi a benne bízókat, ha Harsányi Lajos gyönyörű költeménye (Vallomás az égi asszonynak - a Fegyverletétel-ciklusból) szerint rendezzük életünket:

Sokat szenvedtem én és árva népem

E baljós tájon egy évezred óta.

Az életmécsünk azért nem aludt ki,

Mert pisla lángját égi kezed óvta.

A francia, a belga és a lengyel

Sok nagy bajában lábadhoz csúszott,

De nem dicsérte senki neved úgy, mint

A Bakonyban a celli búcsúsok.

Szeret a szél, a tenger és a Montblanc,

Szeret a dörgő naprendszer az égen,

De senki sem szeret úgy téged, mint

Én és az én kis árva népem.

Polcz Iván

Új Ember

Ez volt az a lelkigyakorlat, amelyen névrokona lettem az újságnak, vagyis új ember.

Kolozsvár, Manréza, 2004. február 26-29. Különleges napok és különleges helyszín. A város egyik dombján épült, egyszerűségében is vonzó épületegyüttes nemcsak a lelkigyakorlatos háznak, hanem a remélt jezsuita hivatások és az Erdélyben működő jezsuita atyák központi házának is helyet ad. Itt volt idén a HÁLÓ Kárpát-medencei lelkigyakorlata, amelyen közel hetvenen vettek részt a Vajdaságból, Erdélyből, Kárpátaljáról, Felvidékről és az anyaországból. A lelkigyakorlatot Sebestyén Ottó jezsuita atya vezette.

Az emmauszi úton gyalogoltatott bennünket. Átéreztük útitársaink letörtségét, csalódottságát. Velük szenvedtünk a kilátástalannak tűnő helyzetben. A "mindennek vége" élményét éltük át, hiszen bűneink miatt mi is elveszítettük Jézust, mint Kleofás és társa.

Lelkiismeret-vizsgálatunkban azonban már mellénk szegődött az Úr, de nem ismertük föl rögtön. Pedig már éreztük, hogy "lángolt a szívünk, miközben beszélt hozzánk" (Lk 24,32). Azután megengedte, hogy rádöbbenjünk, ki is ő valójában. Megvigasztalt. Meggyógyított. Bizonyosságot adott: megváltott!

S mi, római és görög katolikusok, új emberként, hitünkben megerősödve "egy szájjal és egy szívvel" (Aranyszájú Szent János) dicsőítettük Jézust. Megköszöntük neki ezt a feltöltő, szeretetteljes hétvégét, amelynek gyümölcseit hazavisszük családjainkba, közösségeinkbe, egyházközségeinkbe.

Orosz Rita

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu