Ne veszítse ízét a só!

Nem is volt annyira régen, hogy ébredni kezdett Magyarországon az egyház. A hatalom szorítása gyengült, megtanultunk a számunkra adott területen játszani. Kispályás foci volt ez, rutinos és elszánt csapattal, lelkes szurkolókkal és szimpatizánsokkal. Aztán ajándékba kaptuk a szabadságot. A kis pályáról a csapatot áthelyezték a nagy pályára, a játékosok azonban nem lettek többen. Ugyanakkor idősebbek lettek. Az utánpótlás létszáma szerény, bár lelkesedése nem kisebb. A szurkolók pedig mintha langyosabbá váltak volna.

Kihívások bőséggel vannak. Hányszor hallani: bezzeg régen... Volt papunk, misénk. A "szolgáltatás"-t egyre több zökkenővel lehet csak folytatni. Iskolák összevonásáról és megszüntetéséről hallunk: nincs gyerek. Üres plébániaépületeket látunk - egyre többet. A szilveszteri hálaadáskor általában háromszor annyi temetésről számolunk be, mint amennyi a keresztelések száma. Bonyolult adminisztráció, papírmunka, tárgyalás, szervezés, helyről helyre rohanás - ugyanakkor elvárnák a paptól, hogy mindenütt jelen legyen. Mi lehet a vonzó egy fiatal számára abban a lelkipásztori szolgálatban, amely - sokszor úgy tűnik - egy süllyedő hajó lékeinek reménytelen betömködéséből áll?

Szociológusok már régen megállapították, hogy a népegyház már nem létezik. Tapasztaljuk azonban, hogy az egyház minden nehézség ellenére él. Csak másképp, mint megszoktuk. A "szolgáltató egyház" - meggyőződésem és tapasztalatom szerint - el fog halni. A tanúságtevő egyház azonban él.

Van miben változnunk! Egyházképünk a gyakorlatban sokkal inkább papközpontú, mint Krisztusra tekintő. Még mindig fontosabb sokak számára a szervezet, mint az élő közösség. Még mindig többnyire a paptól várunk sok mindent, és nem érezzük az egymásért való felelősséget. Személytelen és névtelen "magánügyként" éljük meg vallásosságunkat, pedig ma is, most is sóvárogva várja világunk Isten gyermekeinek megnyilvánulásait.

Jó találkozni fiatalokkal, akik elkötelezetten tudnak gondolkodni, vitatkozni és cselekedni azért, hogy Krisztus ügye jelenvaló legyen Magyarországon. Kell, hogy legyenek vízióink. Nem elhaló struktúrák őrizgetése a feladatunk, hanem céltudatosan, meggyőződéssel, hittel kell tevékenykednünk.

Lehet, hogy nem lesz jelen mindenütt az egyházszervezet. De ahol élnek keresztények, ott hitelt érdemlő kell hogy legyen szavuk és cselekedetük. Lehet, hogy szigetekben élnek majd a hívők közösségei (már most is sokfelé így van), de ahol élnek, ott elérhetők, megszólíthatók. Igazodási pontokra van szüksége a világnak. Mint a régi monostorok, biztonságot, otthonosságot adó helyekre van szükség, ahol nem idegen az ember. Olyan helyekre van szükség, ahol tudják dicsérni az Istent, ahol valóban egybegyűlnek, akik Jézusban hisznek, és erőt merítenek az Úr halálának és föltámadásának titkaiból. Szükség van papokra, szerzetesekre, akik elérhetők, akik tudnak csendben is élni, s akik meg tudják osztani az Istennel való kapcsolat életet formáló élményét másokkal. Szükség van hívő közösségekre, amelyek felelősek mindenkiért - az őket szolgáló lelkipásztorokért is. (És nem azt várják tőlük, hogy kiszolgálják őket.)

Nem veszítheti el ízét a só. Nem állhatunk be egy olyan világméretű versenybe, ahol az emberek - a fogyasztók - mindenáron való megnyerése a cél. Ugyanakkor jelen kell lennünk ebben a világban, ahol fogyasztók az emberek, s a magunk életstílusával kell bizonyságot tenni arról, hogy lehet boldogan élni úgy, hogy nem sodródunk el a felgyorsult világban. Ne csüggedjünk, amikor azt látjuk, hogy fogyunk! Tudatosabban törekedjünk inkább arra, hogy hagyjunk el mindent, ami lényegtelen. Vannak szép hagyományok, amelyek időhöz kötöttek: hagynunk kell tisztességben kimúlni őket. A szigetek pedig, ahol élet van, összeköthetők.

Mindenkire alkalmazható lelkipásztori módszerek nincsenek. De az biztos, hogy úgy kell élnünk, hogy önmagunkat ne adjuk föl. Hogy önmagunkat odaadhassuk a ránk bízottaknak, kell, hogy mi magunk azok legyünk, aminek mondanak bennünket - keresztények, azaz krisztusiak.

Jézus néven nevezte tanítványait. S az emberek nemegyszer tömegekben mentek oda, ahol Jézus megtalálható volt. Merjük magunkat adni. S legyünk megszólíthatók.

Korzenszky Richárd

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu