|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Szentírás-magyarázat Utolsókból elsők lehetünk (Nagyböjt 3. vasárnapja - Lk 13,1-9) Lukács kedveli a kettős (iker)szerkezeteket. Evangéliumának 15. fejezetében olvashatjuk az elveszett bárányról és az elveszett drachmáról szóló ikerpéldabeszédet. Hasonló kettős szerkezettel kezdődik a mai evangélium is. Jézus egy-egy katasztrófa tanulságait vonja le itt. Az elsőnek galileaiak voltak az áldozatai, a másodikban tizennyolc jeruzsálemi férfi vesztette életét. Sokan úgy gondolták, Isten olyan emberekre sújtott le, akiket valami égbe kiáltó vétek terhelt. Jézus nem vonja kétségbe, hogy a ránk szakadó szerencsétlenségek kapcsolatban vannak a bűneinkkel. Tiltakozik azonban az ellen, hogy közvetlen megfelelést keressünk egy-egy ember sorsa és vétkei között. Figyelmezteti a riadozókat: ti sem vagytok jobbak azoknál, akikre ezek a csapások lesújtottak. Ha meg nem tértek, bizony nem juttok jó végre. Az ikerszerkezet az elmondottak általános érvényét nyomatékosítja. Nekünk, az evangélium olvasóinak is magunkra kell vonatkoztatnunk Jézus figyelmeztetését. Azt nem akarja, hogy ügyetlenkedve, mondvacsinált bűntudatot keltsünk magunkban, de azt igen, hogy éberek legyünk, próbáljuk földeríteni megbúvó bűneinket, amelyek akár erénynek is álcázzák magukat. Úgy ne járjunk, mint a farizeusok, akik mások szemében meglátták a szálkát, sajátjukban a gerendát sem. "Nagyobb öröm támad az égben egyetlen megtérő bűnös miatt, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akiknek nincsen szükségük megtérésre" (Lk 15,7). Milyen szép a tékozló fiú megtérésének története, s milyen aggasztó az otthon maradt testvér fölényes önérzete. Ő valóban úgy érzi, neki nem kell megtérnie, pedig lélekben messzebb sodródott az atyjától, mint az öccse - akár legszégyenletesebb napjaiban. Az evangéliumi szakaszt egy rövid példabeszéd zárja. Egy gyümölcsfáról szól, amelyik sehogy sem akar teremni. Gazdája meg is haragszik rá, de a vincellér tanácsára haladékot ad neki. Körülássák, megtrágyázzák, hátha termőre fordul. Így áll pártunkra Jézus. Saját vérével öntöz meg minket. Ha hozzá közel húzódunk, világossá válik előttünk, mit vár tőlünk a Mennyei Atya. Elsőkből utolsók, utolsókból elsők lehetünk. Jelenits István
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|