 |
 |
 |
 |
2004.03.15
|
Szent József,
az egyház védőszentje |
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||
|
|
|
Hitre hangolt életek A püspöki konferencia kitüntetéseinek átadása A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tavaszi ülésén kitüntetéseket adományozott olyan személyiségeknek, akik széles körű tapasztalataikkal, elkötelezettségükkel, szaktudásukkal hozzájárultak a környezetükben működő szervezetek segítéséhez, illetve az országban fogyatékkal élő gyermekek, felnőttek életminőségének javításához.
Seregély István érsek, az MKPK elnöke a Pro Ecclesia Hungariae-díjat Magyari Erzsébetnek, a Szent Gellért-díj arany fokozatát pedig Szilágyi M. Vilma és Szilágyi M. Izabella nővéreknek nyújtotta át a konferencia tagjainak jelenlétében március 3-án. Szilágyi Vilma és Izabella nővérek a Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek Társulatának tagjai siket szülők gyermekeiként látták meg a napvilágot, így korán megtapasztalhatták a hallássérültek, a siketek hátrányos helyzetét, perifériára szorultságát még az egyházi életben is. A kérdés az imádságok, a templomi együttlétek során már korán megfogalmazódott bennük: hogyan lehetne a Biblia igéit "hallhatóvá" tenni számukra is? Az első tapasztalatokat a családjuk ismeretségi körében élő siketek oktatásával szerezték. Később azért, hogy a szentmisén való részvétel, a szentségekhez járulás számukra is hitélmény lehessen, és hogy jobban bekapcsolódhassanak a hívők közösségébe, a szentmisék tolmácsolásával, hitoktatással elindították a hallássérültek pasztorációját. A siketek számára érthető nyelvezetre írták át a szentmise, a szentségek kiszolgáltatásának szertartásszövegét, az olvasmányokat, és Kis Misekönyv formájában kiadták az A, B, C év vasárnapi és ünnepnapi szentmiséinek egyszerűsített szövegeit. A hallássérültek hitoktatásához hittankönyveket készítettek, s tizenöt éve havonta szerkesztik a Hallássérültek Hírlevelét. Jelenleg hat vidéki városban tolmácsolnak szentmisén, keresztelőn, esküvőn, temetésen, orvosnál, kórházban és hivatalokban. Amikor a nyolcvanas évek végén megindították a fogyatékkal élők iskolájában a hitoktatást, a tanulók 98 százalékát beíratták a hittanra, ma a hittanosok száma alig éri el az 50 százalékot. A tizennégy évvel ezelőtti táborozásokra olyan sokan jelentkeztek, hogy két turnust is kellett indítaniuk. A mai gyerekek már alig-alig érdeklődnek a vallási ismeretek iránt. A nővérek véleménye szerint részben a megváltozott családi légkör dermeszti meg a gyermekekben a hit utáni vágyat. Nem értik, miért beszélnek úgy Istenről, mint Atyáról, mert ez a fogalom számukra távoli, hiszen a csonka vagy veszekedő családban nem a fennköltséget tapasztalják. Budapesttel ellentétben Pécsett szaporodik a templomba járók száma. Szeretettel és érdeklődéssel tanulnak, készülnek a keresztségre, az elsőáldozásra. Sok dolga adódnék Vilma és Izabella nővérnek szerte az országban, de erejük és lehetőségeik végesek. Azok a gyógypedagógusok, akik főiskolás korukban segítették a nővérek teljes embert kívánó munkáját, családot alapítottak. Egerben a kispapoktól kapnak segítséget, de az ő tanulási, gyakorlati rendjük is változó, ezért az utánpótlás nevelése meglehetősen akadozó. A nehézségek ellenére rendszeresen tájékoztatják a siketek szövetségét a szentmise-lehetőségekről, de kevés az igény, sokszor még a papok sem ismerik a környezetükben élő hallássérült embertársaikat. A nővérek azonban - idős koruk ellenére - minden adandó alkalomra és meghívásra útra kelnek, hogy elvigyék Isten hangját a csend birodalmába... Isten hangjával szól hozzánk a másik kitüntetett Magyari Erzsébet élete is. Seregély érsek méltató szavaiban azt hangsúlyozta, hogy a kitüntetett jogi szaktudásával nagyon sok segítséget nyújtott a magyarországi szerzetesrendeknek és plébániáknak, valamint a határon túli magyar közösségeknek. A ferencesek harmadrendjének tagja egyetemista korában hallotta meg Isten hívó szavát, de szülei kérésére még a fogadalomtétel előtt szerette volna befejezni tanulmányait. A történelem azonban közbeszólt, mert 1947-ben politikai okok miatt édesapjával együtt először az Andrássy út 60.-ba, majd internálótáborba került, ahonnan 1948-ban szabadultak. 1953-ban édesanyjával s egy társával együtt szövetkezetet alapított, ahol utcára tett papok és szerzetesek dolgozhattak. Vallási elkötelezettségük miatt az ÁVH folyamatosan zaklatta a családot, ezért az egyetemet is csak később fejezte be. Jogtanácsosként az építőiparban talált munkát, s miután régi wardista társai segítségével - akiknek szintén adott jogi tanácsot - összeköttetésbe került a római katolikus egyházi karitásszal, két évtizeden át a szervezet jogi képviseletét is ellátta. Emellett az egyházközösséghez tartozó kislányok részére - karitászképzés címén - hittanórákat adott. Intézte a ferencesek jogi ügyeit, később a Kárpátaljai Ferences Misszió Alapítványt vezette, majd létrehozta a Kárpátalja Hitéletért Alapítványt, melynek munkájába a mai napig is részt vesz. A Ferences Világi Rend hivatali munkájából szintén kivette a részét. A megpróbáltatásokra Megyeri Erzsébet bölcs és megbocsátó szívvel gondol vissza. Mindennek örülni kell - mondja -, amit a Jóisten elénk hoz. Lehet, hogy annak idején rosszat akartak tenni a családommal, de végül is az Úr akarata érvényesült, így látta jónak... Ha az ember élete folyamán az ő akaratát keresi, elégedett lesz. Ha képesek vagyunk tanulni, olvasni a körülményekből, megtudhatjuk, mit vár tőlünk az Isten. Az evangéliumban olvassuk: "nézzétek az ég madarait...!" A madár, ha felröppen, verdes szárnyával, s ha talál egy légáramlatot, szárnyát kifeszítve rábízza magát a szélre. Hagyja, hogy az segítse tovább akkor is, ha előzőleg más irányba indult el... Bízzuk rá magunkat Istenre! Cser István
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||
